Prompt

Technikai ember lévén nem kellene meglepődnöm… mégis sikerült.
Nejjel eldöntöttük, hogy március 15-ét önfeledt sörözgetéssel ünnepeljük Prágában.
Ma este lefoglaltam online a szállást: beírtam az adatokat, majd megadtam a számlaszámot. Visszaírta, hogy ellenőriz, majd _2 másodpercen belül_ a következő dolgok történtek: feljött egy új oldal, hogy a konfirmálás sikerült; beesett egy email ugyanezzel a tartalommal; és megszólalt a mobilom, hogy valaki leemelt a számlámról egy kupac zsét.
Mivel nálam az email is hangjelzést ad, így alig győztem kapkodni a fejem a csendes éjszakában, hogy hirtelen mi minden történt.
És milyen félelmetesen gyorsan.

Szilánkok

Ilyeneket szoktam hazaküldözgetni:

A westendben ebédeltem. Itt tűnt fel, hogy bevásárlózenének a “Sympathy For Devil”-t nyomják.
Itt már tényleg minden mindegy.

Éjjel azt álmodtam, hogy állásinterjún vagyok.
Miután végigmentünk a kérdéseken, ki kellett nyitnom a számat: megvizsgálták a fogazatomat.

Ha valaha saját cégem lesz, a következő lesz a missziója:
“Nekünk nincs missziónk. Mi az értelmes dolgokra koncentrálunk.”

Nekem hatalmas megdöbbenés volt tudomásul venni, hogy az emberek nagy többsége nem optimalizál; vagy mert nincs hozzá agya, vagy mert leszarja. Azért szeretnék látni embertársaim arcán hasonló megdöbbenést, amikor felfogják, hogy vannak, akik igen.