Mivel nem sokan voltunk, tömören beszámolok róla:

  • Hű vazze, a világ tele van egyre gyorsabb virusokkal (szines animációk mutatják, hogyan terjed a virus… a levegőben Monty Python szag és Intelligens Mosópor érzés terjeng).
  • Több cég különböző termékei nem integráltak -> drágák.
  • Mi a megoldas? Ta-dam…

A prezi hihetetetlenül szájbarágós volt. (Ez tuti nem a helyi erők hibája, szvsz kapták az anyagot – és szvsz a tengerentúli piacra volt szánva.)
Bár lehet, hogy itt sem lőttek nagyon mellé, mert a közönségkérdésekre rendszerint ugyanaz az 1 hapi válaszolt – valószínűleg ő egyedül tényleg közelről üzemeltet virnyákölő rendszert.

Kedvenc mozzanat: becsekkoláskor a hölgy közli, hogy majd az értékelő papír leadása után kapunk ajándékot (mouse pad) meg jegyzetelő papírt. Még jó, hogy nem vagyok jegyzetelő típus.

Összességében végig azt éreztem, hogy itt valami szereptévesztés történt: két – igazán hozzáértő – műszaki embernek kellett erős marketingtöltésű előadásokat lenyomni a közönség torkán. Amikor elkalandoztak műszaki területekre, akkor lehetett élvezni a műsort. De amikor nekiálltak cukrot (DVD-t) osztogatni a korábban sulykolt anyagok visszakérődzéséért, az nagyon lealacsonyító volt.

Bár tesztlabornak hirdették meg, ilyesmiről szó sem volt. Nem is tudom, hogyan gondolták… még a végén is azt mondta a főmérnök, hogy gondolkodnak más témájú hasonló “tesztlaborok” rendezésén.

Essen szó pozitív dolgokról is. Az ebéd meglepően jó volt, sikerült ízléses arányú szenyókat összeállítaniuk és a sütik is kellemesek voltak. (Ide egy fanyar szmájli jönne, de nem tudom, hogyan néz ki.)

ps: Meglehetősen furcsálom viszont, hogy erről egy szó sem esett.