A metrószerelvényen, nem sokkal a Kálvin-tér előtt, megpróbált elém tolakodni egy mamóka. Diszkréten elzártam előtte az utat az ajtóban; semmi szükségem nem volt arra, hogy amikor meglódulunk a mozgólépcső felé, akkor előttem totyogjon.
Amint kiléptünk a kocsiból, a mamóka félrelökött mindenkit és elkezdett szaladni.
Már megint hülyéskedik velem a valóság.