80-as évek

Csinálom ezt a nyomorult adóbevallást és közben benyomtam tévén a VH1-et. Zene és rubrikatöltögetés közben törtek rám az impressziók…

  • Vad dzsungel metál, táncosok párosodnak a szinpadon és a díszlet állványokon, majd megjelenik a termékenység istennője, Cher, az ötvenéves guminő.
  • Sting, égő szem, tossza-toszogatja a nagybőgőt, minden lélegzeted…

Szinházi este

Tegnap egy érdekes színdarabon voltunk: annak ellenére, hogy egyik szereplővel sem lehetett azonosulni – sőt, mintha pont az lett volna a cél, hogy teljesen kívülállóként, mintegy dokumentációként lássuk a darabot -; szóval mindennek ellenére végig feszült figyelemmel bámultam a színpadot… a történet végére is csak az figyelmeztetett, hogy kezdett görcsbeállni a nyakam.
Az utóbbi 3 év legjobb Bárka előadása volt; abszolút értékben is csak a Feketeország veri a szinházélményeim között.
(Érdekes, hogy mindkettőnél mennyire bosszantott, hogy nem tudom jelezni a szereplőknek, hogy mennyire tetszett. Nálunk a vastaps a bukott darabnak is kijár – de akkor mi jár ki azoknak, akik valami nagyot alkotnak? Arról nem is beszélve, hogy mekkora kinlódás a nézőnek, ha nem tetszett a darab: akarata ellenére tapsoljon a tömeggel? Vagy dacosan szorítsa kezét a karfára, vállalva a percekig tartó közutálatot?)