Az exchange csapat vezetőt keres

Redmondban Exchange geek-et keresnek, bizonyos vezetői/koordinátori/trendérzékelési munkára. Érdemes átfutni az igényelt kvalifikációkat. Meglepően alacsony, már egy közepesnél műveltebb Exchange adminisztrátor is kipipálhatja a listát.
A csapda valószínűleg ebben a fél mondatban van:

Strong communication, critical thinking, documentation, and problem solving skills are required.

Nálunk ez az a mondat, amelyen a pályázók 101 százaléka átsiklik. Persze, hogy megvan. Naná.
Papír nem kell róla, a háer meg úgyse méri.
Tartok tőle, hogy ennél a pályázatnál betűnként fogják letesztelni a jelölt igényelt képességeit.

BTW, érdekes, hogy mennyire mások a felvételizési elképzelések. Joelnek volt egy cikke a gerilla interjúztatásról – szép, érdekes cikk, de a hazai viszonyok között teljesen használhatatlan.
Eddigi négy munkahelyemből kettőre utcáról kerültem be, végigcsinálva közel száz interjút – bátran mondhatom, hogy nálunk sokkal fontosabb, hogy pontosan passzoljál abba a kockába, amelyikbe elképzelték az embert: nyaljál – lehetőleg nagyot – a motivációs levélben, formailag legyenek meg a papírjaid, a beszélgetésen hangozzanak el a kulcsszavak, legyél képes elengedett kézzel végigmondani 10 mondatot angolul a hobbidról (mást úgyse kérdeznek), a cipőd legyen frissen pucolt és igyekezz kibírni azt az egy órát böfögés nélkül. (A korrektség kedvéért megjegyzem, hogy volt ellenkező előjelű tapasztalatom is. Kettő.)
Kíváncsi lennék, mit mondana nálunk egy háer cica, ha megkapna egy flash-ben összedobott szines-zenés önéletrajzot, a fahangú jelölt énekprodukciójával? A Microsoftnál mindenesetre felvették a hapit. Az Office részlegre. :-)
Emlékszem, amikor 2002-ben sorstársakkal beszélgettem, volt akinek visszadobták a pdf-ben beadott cv-jét, hogy küldje újra wordben…

Maródi

Semmi kedvem sincs most vidám dolgokról írni.
Megint volt egy borzalmas éjszakám, nyolc órán keresztül kapartam a falat meg ücsörögtem a zuhany alatt. Valamitől kiújult a nyombélfekélyem és a nyelőcsövem is felmaródott rendesen.
A legszarabb, hogy most durván 1 hónapon keresztül megint olyan szigorú diétát kell tartanom, hogy még az élethez se lesz kedvem. (Tavaly novemberben kaptam a cégemtől jutalmat az MCSE fokozat megszerzéséért: egy kétszemélyes vacsora ticketet akárhová. Azóta nem bírtam elsütni, mert durván kéthavonta beesik egy-egy ilyen este. Elegem van a táplálkozásból.)

Hétvégi rajzok

Újabb hétvége, újabb két rajz. (Ez egy ilyen időszak – sok a határidő.)

Az érdekesség az, hogy az egyik helyen kifejezetten digitális formában kérték a rajzot. Meglepően ritkán fordul elő ilyen – pedig manapság már sokkal praktikusabb lenne.

Nem én voltam!

Istenbizony, nem én voltam az ötletadó.
Múlt hétvégén megemlítettem a fiamnak, hogy felraktam a Gyermekvasút linkjét az oldalára. Meg megszokásból odavetettem, hogy ha bármi tartalmat (képet, szöveget) akar feltenni, akkor szóljon.
Vasárnap odajött, hogy úgy döntött, szeretne naplót vezetni a szolgálatban eltöltött napjairól. Hova gépelje?
“Barátom, neked blogra van szükséged” – vigyorodtam el… és lőn.
Este összedobtam a sablont, most hétvégén pedig közösen megalkottuk az első bejegyzést. (Csak a formázásban segítettem neki, a szöveg megírásában nem. Nem én vagyok vasutas.:-)
Az editor kezelését megtanulta, tehát innentől szabad a pálya.

A kis illegális blogger… Amikor beírtam az adatai közé a születési dátumot, a progi egyből megzakkant: nekiállt hőbörögni, hogy 13 év alatt tilos blogolni.
Hülyék.

Stressz eliminálási technikák

Ha már úgyis belebonyolódtam angolórán, magyarul is összeszedem, hogy nálam mik jöttek be:

Ne viselj karórát.
Természetesen az idő fontos dolog, nem lehet figyelmen kívül hagyni – de állandóan nézegetni sem kell! A sűrű óranézegetés csak erősíti a kellemetlen “semmire sincs időm”-érzést.
Egyébként pedig lassan már a cigarettásdobozba is órát szerelnek, tehát amikor tényleg szükséged van rá, bárhonnan megtudhatod a pontos időt.

Utazz úgy a tömegközledekésen, mint a gre protokollba csomagolt packet.
Ahogy közeledsz a megálló felé, húzz magadra egy burkot, bújjál bele. Reklámtábla esetén süsd le a szemed; mozgólépcsőn szemezz inkább a csajokkal: kellemesebb, mint elviselni, hogy pofádba ordít a legújabb ponyva plakátja. Utazás közben ne vegyél tudomást a körülötted szortyogó masszáról, az érzéketlen büdös csőcselékről és a nadrágjába szaró hajléktalanról: vedd elő a PDA-dat és olvass elszántan.

Ne foglalkozz a médiával.
Ha tehetsz mást, ne olvass újságot.
Ha tehetsz mást, ne hallgass rádiót.
És semmiképp ne nézz tévét.

Ne egy nap alatt akarj minden problémát megoldani a munkahelyen.
A bitek a holnapi nap során is egész biztosan bóklászni fognak. Mégha tombol is benned a lojalitás, akkor is jövedelmezőbb hosszabb távon, ha normális, egyenletes tempóban dolgozol a 8-9 órából 6-7-et. Egy-egy jól időzített teaszünet újratölthet; egy-egy könnyed beszélgetés a kollégákkal gördülékennyé teszi a későbbi együttműködést.

Magadura Furamuki
A legnagyobb stresszforrás a megfelelési kényszer. Felejtsd el. A saját életedről van szó: ne mások elvárásainak próbálj megfelelni, hanem a sajátodéinak. (Azoknak sem kell maximálisan: mindig legyen minimális és maximális elvárásod. És legyél elégedett, ha már a minimálisnak is megfeleltél.)

Környezetváltozás
Időnként vonulj el baráti/családi társasággal az üveghegyen túlra. Rengeteg kulcsos ház/apartman/kurta farkú kismalac várja, hogy meglátogassa valaki, aki szeret ismeretlen helyeken sétálgatni, esténként pedig társasjátékozni/sörözni olyan emberekkel, akikkel ugyan közel állnak egymáshoz, de sosincs idejük egymásra.

Multinaci

Éjszaka hazafelé sétáltam és közben az Axion Esti-t dúdolgattam. Eszembe jutott, miket vigyorogtam, miközben számonként szedtem össze a WinMX-ről. Ahogy beléptem valami isten háta mögötti meteórán lévő görög számítógépébe, a csóka egyből lelkesen üdvözölt. Görögül. Meg se fordult a fejében, hogy nem vagyok honfitársa. Eltartott egy ideig, amíg elmagyaráztam neki angolul, hogy hogyan szerethet egy magyar legény egy görög nyelvű nemzeti oratóriumot, melyet fiatalkorában német nyelven ismert meg.

Durva (?)

Fiammal minden este át szoktuk beszélni az aznapot: füzet/könyv alapján próbálom vele elmondatni az új dolgokat, amiket tanult – így jobban rögződik, és egyből tudjuk tisztázni a félreértéseket is.
És persze nem csak tanulásról esik szó, hanem végigmegyünk az egész napon.
(Mielőtt bárki furcsállaná, hogy állandóan a fiamról cikkezek: megegyeztünk nejemmel, hogy ő kezeli a lánygyereket, én a fiút – ezért szerepel nálam főként a srác. Ha a nejem blogolna… hagyjuk. Nem mindenki grafomán.:-)
Szóval, azt mondja a gyerek (5a.oszt.tan.), hogy ma informatikán a különböző szövegbevitelekről tanultak. Majd eléjük raktak egy word-ben írt szöveget – tele bekezdésekkel, nyúlfülekkel -, hogy legyenek kedvesek begépelni ezt a szöveget és ugyanúgy megformázni.
Amikor elhangzott az a szó, hogy ‘szövegbevitel’, kis híján közbevágtam, elmagyarázandó, hogy mennyire fontos is a szöveg formájú adat, hogy milyen fontos átjáró ez különböző rendszerek között, meg ascii, meg html… de amikor meghallottam, hogy náluk ez a kifejezés word-ös szövegformázást takar, csak zavartan krákogtam egyet.
Nem kizárt, hogy a tanárnak van igaza.

No comment

Hello from Amazon.com.

We wanted to let you know that there is a delay with item(s) in the order you placed on November 18 2004 13:44 PST (Order# 102-2301290-8756947).

We apologize for the inconvenience caused by this delay.

Please approve this delay so that we can continue processing your order. (Note that if we haven’t received your approval by March 02 2005, the item will be cancelled. We’ll still try to obtain and ship the item(s) before that date.)

Karácsonyi ajándék lett volna a könyv.

Visual? Basic…!

Iggen…! Itt van feketén-fehéren, amiben én is hiszek:

For learning, there’s a ton of research that supports using visuals. In one set of ten studies, people who learned from graphics and words together produced between 55 percent to 121 percent more correct solutions to transfer problems than people who learned from words alone (Ruth Clark and Richard Mayer).

Meg ez is:

Consider this exercise we give our authors: before you write something, ask yourself “What could I do in a visual form (photo, illustration, cartoon, whatever) that would make this point?” and see if you can do it.

A rajzolás készség és mint ilyen, fejleszthető. Ezen készség fejlettsége kihat arra, hogy emberek hogyan képesek elképzelni ismeretlen dolgokat, illetve hogyan tudják világosan, gyorsan és hatékonyan elmagyarázni azokat.
Ahogy a tanáraim mondták anno: “mérnökember mindig skiccel”.

Apró színfolt a nagy szürkében

Amilyen trágya idő ma volt, ráadásul zsufi a tömegközlekedésben, 1 óra utazás, ellenőrök a buszon, lökdösődés, ordítozás – meg voltam győződve, hogy ma este megint csak a szoba sarkát fogom rugdosni otthon.
Csakhogy. A Határ útnál egy gyalogos átszaladt a zebrán egy Fiat Uno előtt. A pici autó harsány tehénbőgéssel adta jelét nemtetszésének, ahogy vizet csapva elvágtázott mellettünk.
Annyira feldobta a kedvem, hogy rövid ideig még az ellenőröket is embernek tekintettem.

Pedro, amigo mio, ma megint konzervet eszünk

A gyerek kiharcolta magának valami iskolai előadásban Sir Kán szerepét. Végre valami testhezálló szerepet kapott.
Ezt jegyeztem fel körülbelül egy éve:

Tegnap apák-napi ünnepség volt az isiben. A kölykök kiálltak a színpadra és mindegyikük sértegette az apját. Én még olcsón megúsztam: a srác csak akkor szúrta hátamba a tőrt, amikor átadott egy papírt. Azt mondta a tanerő, hogy mindenki rajzolja rá azt, amit az apja a legjobban szeret: nekem egy Windows98 kezelői felület jutott.
Egyébként okos a gyerek meg értelmes… de böszme is egy cseppet. Neki kellett mondania a nyitóverset; azt a verset, amely megadja az alaphangot; mely megpengeti azt a húrt, melynek bongásától az anyáknak és nagyanyáknak végül megindul a könnyelválasztásuk – erre a gyerek kihúzta magát és zengő torokkal ultimátumként beleharsogta orcánkba a verset… szemmel láthatóan az összes szülő begörcsölt segglyukkal ült vigyázzban a székén.

Két új rajz

Szombaton befejeztem a telepítéseket, így vasárnap már ráértem rajzolni.
Nem szívesen rajzolok színes rajzokat. Nem vagyok még annyira biztos a színekben, emellett a temperakészletem is elég gagyi – tele van neon színekkel. És amikor a szinezéshez érek, akkor már van mit vesztenem: a figurákat nem nehéz újrarajzolni, de az arányok eltalálása elég hosszú iteráció.
Szóval ilyenkor leszegem a fejem, széles mozdulatokkal pakolom fel a festéket – és bízok benne, hogy amikor megszárad és tussal kihúzom a kontúrokat, akkor tényleg azt kapom, amit elképzeltem.

Felvételi évforduló

Ígértem, betartok.
Körülbelül most van 1 éves évfordulója a tavalyi ágyúgolyófutam stílusú felvételi felkészülésnek.
Mindkét gyereknek elege lett az általános iskolájából – szvsz joggal. Ezért úgy döntöttünk, hogy a nagyobbik megpróbál egy 6 osztályos, a kisebbik meg egy 8 osztályos gimnáziumba bekerülni.
Ősszel még nem izgultunk különösképpen, a lány két helyre is jelentkezett, és a második helyben biztosak voltunk; a srác ugyan a legjobb 8 osztályos gimit választotta, de amilyen zseni – gondoltuk -, ezt az akadályt is simán veszi majd. Jöttek az ünnepek, mindenki pihengetett.
Január első hetében talált nejem egy oldalt, ahonnan le lehetett tölteni korábbi évek felvételi feladatsorait. Csináltunk egy tesztet. Mindkét gyerek akkorát bukott, amekkorát csak lehet.
Ekkor állt össze a válságstáb. Mivel nejemnek még tartott a vizsgaidőszak, így rám maradt a feladat, hogy 3 hét alatt annyira feljavítsam őket, hogy túljussanak az írásbeli fordulón. Ha sikerül, akkor még lesz 1 hónapunk a szóbeli felkészülésre.
Idegbeteg 2 hónap volt. A munkahelyemen akkor találtak ki egy csomó délutáni/hétvégi melót. Mindet visszautasítottam, az egyiknél már kilépéssel fenyegetőzve. Akkortájt kellett mennem gyomortükrözésre is. És ráadásul nekem is volt egy ISA2000 vizsgám.
Nej összebarátkozott egy tanerővel és megtudta, hogy a tanárok honnan szerzik évközi dolgozataikhoz a feladatgyűjteményeket. Elment és megvette az összeset. Én kimazsoláztam belőle a hasznosaknak tűnő kérdéseket, feladatsorokat csináltam belőlük és kitettem az itthoni hálózat egyik megosztásába. A gyerekek időre oldották a feladatokat és ugyanide tették vissza a végeredményt. Volt, hogy napokig kockákat ragasztgattunk, meg vetületeket rajzoltunk. Egy csomó olyan szöveges feladat volt, amelyikhez már ismerniük kellett volna az egyenleteket és a megoldási technikákat. Itt csaltam, mert megtanítottam nekik. (Úgy véltem, nem túl fair ez a hozzáállás: Te, gyerek, ott van a gonosz sárkány, győzd le. Kard? Az nincs…)
Piszok nagy hajtás volt, hétköznap hattól kilencig, hétvégén reggeltől estig. A lány többször elsírta magát, én többször headbangeltem az emeleteságy oldalán. Volt minden: ijesztgetés, bátorítás, ordítozás és önbizalomnövelés.
De az utolsó napi tesztek már elég bizalomgerjesztők voltak.
Végül a srácnak éppenhogy sikerült az írásbeli – hatvannyolcadik lett a 220-ból. A gáz az volt, hogy csak negyvenet vettek föl és vitték magukkal az írásbeli pontokat is – tehát olyan szóbeli feleletre kellett felkészíteni, hogy huszonnyolc egyáltalánnembuta kölyköt előzzön le. Lányomnak nem sikerült jól az írásbeli, tehát maradt a második isi, ahol csak szóbeli volt. Az eddigi tapasztalatok alapján sajnos már ez sem tűnt annyira biztosnak.
Mivel kiadták a feladatsorokat, átbeszéltük a gyerekekkel a vizsgát. A fiúnál kiderült, hogy az egyik feladatot rosszul javították: a kérdés kétértelmű volt, és ő az egyik értelem szerint válaszolt – 0 pontot kapott. Bementem az iskolába, megkerestem a javítást végző tanárt. Sikerült meggyőznöm az igazamról, beírt három pontot az ötből. (Apatigris.:)
Pihentek 3 napot és újraindult a henger – de most már szóbeli produkcióra készülve. Az egyik felelt, addig a másik felkészült. Nem a helyes eredményekre koncentráltunk, hanem a helyes indoklásokra. Gyakoroltuk a határozott fellépést. Előre felkészültünk a tipikus ‘zavarbaejtő’ kérdésekre. Verseket tanultak, hogy legyen kéznél, ha kell. Kinyomtatott karikatúrákról meséltek történeteket megadott időn keresztül, folyamatosan.
Végül eljött a nagy nap. A lánygyerek ötvenvalahanyadik lett, ez a szakok közötti keveredéseket figyelembe véve a 41. helyet jelentette. 40 fővel indult az osztály – de bízni lehetett abban, hogy sokan nem ezt az iskolát jelölték meg első iskolának. Ez be is jött, felvették.
A srác esete érdekesebb volt. Ragyogó szóbelit nyomott le, jól oldotta meg a feladatokat (pedig egy eléggé becsapósat kapott matekból), sikerült kidomborítania a jó tanuló/élsportoló oldalt is (gyakoroltuk, hogyan terelje erre a szót:). Csakhogy itt nem lehetett abban reménykedni, hogy majd kiesnek előle azok, akik jobb iskolákba jelentkeztek – hiszen ez volt a legjobb. Én finoman próbáltam is felkészíteni, hogy nem dől össze a világ, ha ez most nem sikerül. Hallgatott nagyokat, láttam, nem is figyelt. És neki lett igaza: felvették. Utólag próbáltuk megideologizálni: valószínűleg nem csak a pontszámok játszottak. Mivel a jövendő osztályfőnökök is ott voltak a felvételiztetők között, ők nem a pontokra koncentráltak, hanem arra, hogy szeretnék-e, ha az a gyerek az osztályukba kerül – és nyilván a végén ennek megfelelően alakították a pontszámokat. Barna pedig addigra – a közel kéthónapos intenzív tréning után – egy határozott, magabiztos és jó feladatmegoldó képességű kölyök lett.
Kellett a tanárnak.

Te 2.0

Kathy Sierra írt egy nagyon jó cikket a Creating Passionate Users blogban, You 2.0 címmel arról, amit én ‘reneszánsz ember’-nek szoktam nevezni.

The more we learn about the brain, the more we learn about learning, and learning is the key. Not just as something to get better at (i.e. learning to learn), but learning as exercise for the brain. In other words, learning virtually anything makes your brain better, and a better brain makes your learning better. All nicely recursive : )
My sister Sherry knows a couple, both brain surgeons, who’ve decided that the way to keep their brains in shape is to take up a completely new (and sometimes randomly-selected) hobby every two years.

NPR had an interview (but I can’t remember who it was!) with a 100-year old woman who when asked about regrets, had a quote that went something like this, “If I’d known I was going to live to be 100, I would have taken up the violin at 60. I’d have been playing for 40 years by now.”

És még egy csomó nagy igazság arról, hogy miért igyekezzünk időnként teljesen új dolgokban elmélyülni.
Jó cikk, jó blog.

A nap idézete

– Ki akar menni az árnyékszékre? – kérdezte szeretetreméltóan az őrmester. – Nincs ebben valami másik hátsógondolat? – És Svejk arcába fúrta a tekintetét.
– Ebben igazán csak egyetlenegy nagy hátsógondolat van, őrmester úr kérem – felelte Svejk.

Mindennapi frusztrációnkat…

Úgy szeretnék mindig örömteli dolgokról beszámolni, de állandóan egy rosszul összerakott világba ütközök.
Ma délután volt szülői értekezlet a gyerekvasútnál. Amíg mi Füstös Pistát hallgattuk, addig a gyerekek egy része az udvaron hógolyózott, másik része hóembert épített – és egy elenyészően kisebb része meg ellopta a srác táskájából a mobiltelefont.
Eléggé el tudta rontani az örömünket.
És erre csak rápakolt a Pgsm ügyfélszolgálat. Ugyanis felhívtam őket, hogy szeretnék egy telefont felrobbantani. Összeesküvéselméletemet láttam igazolva, amikor azt mondták, hogy erre nincs mód.
De nemcsak ezt nem vállalták, hanem az értelmes lépéseket sem. Eleve Praktikum kártyát letiltani csak személyesen lehet az ügyfélszolgálaton. Kinek van erre ideje? Ráadásul nem is mondhatom azt, hogy ellopták, mert akkor vinnem kellene egy rendőrségi feljelentést ismeretlen tettes ellen. (Most őszintén, manapság ki röhögteti ki magát ezzel?) Valami olyasmit is magyarázott a csajszi, hogy a letiltásnak az a legegyszerűbb módja, hogy 4000 pénzért újra megveszem a kártyát és ekkor az ellopott érvényét veszti.
Nekem se időm, se pénzem nincs erre az egészre… pusztán a frusztrációm levezetésére küldtem egy sms-t “dögölj meg te büdös disznó’ szöveggel.
Ezek mennek, meg az albán vírus.

Vár a MÁV

Elég volt a frusztrációkból, történnek azért jó dolgok is.
Fiam összel úgy döntött, hogy gyerekvasutas lesz. Becsületesen végigcsinálta a kiképzést. A héten volt a vizsga. Kedden 3 meg csütörtökön 3. Elment kedden, lenyomta a 3 vizsgát, majd mivel unatkozott ezért beslisszant a többi vizsgára is.
Lehet, hogy egy kicsit elkapkodta, mert így nem lett színjeles.
Első szoli február 27.