Emberfaragás

Baromi szar lehet olyan apa gyerekének lenni, aki _pontosan_ emlékszik, milyen gyerek volt.
Fiam azzal jött hétvégén, hogy egész héten elmarad az edzés, mert verseny lesz. Nej szó nélkül beszopta. Nekem a hétfő kiesett – este tízig cucliztam a munkahelyen -, de kedden szagot fogtam. Megkértem Nejt, hogy hívja fel a korábbi edzőt és kérdezze meg tőle, hogy van-e most valami verseny. Persze ódzkodott, hogy ez hogy néz már ki, hogy nem hiszünk a gyereknek… de végül megkérdezte. A válasz az volt, hogy nincs verseny, edzés van. Erre azt mondta, hogy nem hisz az edzőnek.
Kénytelen voltam felvilágosítani, hogy én gyerekkorban képes voltam egy egész éven keresztül a tánciskola mellé járni, olyan ártatlan képpel, hogy a szülők a mai napig nem tudják, hogy blicceltem.
Kedd este leültem az utóddal, elbeszélgettünk, majd tettem neki egy ajánlatot: menjünk el együtt szerda délután az uszodába, mintha lenne edzés. Ha nincs, akkor vendégem egy valamire. Ha van, akkor eggyel kevesebb lesz a füle.
Szerda délután hívott telefonon… hogy hát nem egészen úgy vannak a dolgok, ahogy mondta. Megvigasztaltam, hogy pontosan tudom. Az uszodában félrevonultunk és tartottam egy ötperces hegyibeszédet, hogy milyen felnőtt lesz azokból a gyerekekből, akik az első nehézségre megfutamodnak, és milyen azokból, akik hazugsággal próbálják megúszni a kellemetlen munkát.
És megdícsértem, hogy volt bátorsága bevallani.
Ember lesz a gyerekből.

2 thoughts on “Emberfaragás

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *