Bországgyűlés

Nem tudom, érdekel-e ez valakit; én szoktam nézegetni a vázlataimat is. (Egy már kikerült korábban, Nagyi a jégen címmel.) Most itt egy másik: Bországgyűlés. Nagyon kedves emlékeim fűződnek ehhez a rajzhoz.
Amíg gyomorbajaim miatt el nem tiltott az orvos a bortól, addig lelkes és lerázhatatlan látogatója voltam minden olyan rendezvénynek, melynek nevében szerepelt a ‘bor’ szó. (Igen, voltam ‘Kispál és a Borz’ koncerten is.)
2001 körül volt a Városligetben borfesztivál a fenti néven. A vár melletti ligetben, a tó partján rendezték és nagyon hangulatos volt. (Össze sem lehet hasonlítani a tavalyi betonpattanással.)
Korán reggel kibicikliztünk lányommal, lefoglaltuk az egyetlen tóparti rönkasztalt és úriasan elmúlattuk a napot: én főleg rajzolgattam, néha a gyerek is, de ő inkább a játszósátrak környékén csavargott. Én meg közben lassan, komótosan végigkóstolgattam mindent, ami arra méltónak találtatott. Aztán ugyanezt megcsináltuk a következő napon is.
Jó volt.

A Veratina cuvee is.
Így legyen lottóötösöm, ahogy a név alapján tippeltem:
“From the names of his daughters Vera and Tina Franz Weninger coined this name for his best cuvée.” – írják a honlapon.

Hogyan oldjunk hangulatot?

Ma volt nálunk egy expert az MS-től, rendet vágni a rendszerünkben. Elég rég beszéltem már ennyit angolul, de nem sikerült rosszul.
Ketten ültünk a gépem előtt, hol ő (she) pötyögött valamit, hol én. A nap csúcspontja mindenesetre az volt, amikor megkért, hogy nyissak egy új ablakot – én meg kinyitottam az erkélyajtót.
A kollektív kigúnyolást nem csökkentette az a tény sem, hogy akkor már órák óta ültünk öten egy 5 négyzetméteres szobában.