Újra itthon

Szeretnék egy olyan országban élni, ahol nem értem meg félszavakból, hogy egy irónikusan kritikus megjegyzés, egy rövid glossza egy még nem elesett sajtótermékben milyen aktuális közéleti otrombaságra reagál. Ahol nem része a túlélési stratégiának, hogy képben kell lenni közéletben, politikában, a maffia belső viszonyaiban. Szeretném nem érteni sem Grafitot, sem Jótündért.

Amikor összedől a világ

Durva heteken vagyok túl. Amikor a lehetetlen feladatok találkoznak az üzleti arroganciával és a multis informatikusok közönyével.
Illetve… azt írtam volna, hogy ‘vagyok túl’? Dehogyis. Csak éppen feltettem a kezemet. Nem ér a nevem. Szeretnék a házba menekülni. Az emberek ezt tudomásul vették. Így csak lassan nyírnak ki, nem egyből.
A következő 3 napom elmondhatatlanul erős lesz. Nem is mondom el. Cetlik tucatjait írtam tele. Ma délutánra minden cetli minden sorát kihúztam. Éjszaka végigtoltam egy migrációt is. A következő szakmai csapás a jövő héten jön. Meg az utána következő héten egy újabb, amelyikre fel is kellene készülnöm. Valamikor.
De addig még meg kell csinálnom ezt a három napot.
Idegeskedhetnék. Rághatnám a körmömet. Veszekedhetnék Nejjel.
Ehelyett elmentem, bringáztam 3 órát. Majd hazajöttem, bontottam egy zacsi mogyorót, egy üveg bort és levettem a polcról a nagy képes rovarhatározót.
Most éppen a homokfutrinkákat tanulmányozom. Meg rokonaikat, a vegyiali pöfögőfutrinkákat.

Mert mindennek ideje van.