Hazafelé

Porcukor hull a fáról
Ezért aztán boldognak látszol

From MiVanVelem

January 29, 2015 at 18:52   Posted in: Hétköznapok  3 Comments

Csak ha nevetek

Pusztán magamnak jegyzem fel, hogy eddig hogyan köszönt be az új év.
Volt ugye torokgyulladás, foggyulladás, afta, majd ahogy ezek elmúltak, rögtön begyulladt egy újabb fog a másik híd alatt, de ezzel nem tudtam elmenni orvoshoz, lábon hordtam ki, majd alighogy lecsillapodott, rögtön jött egy újabb afta roham és betetőzésképpen ez a tetvarek influenza, magas lázzal, torokfájással, köhögéssel. Ilyenkor kellene bebújni a puha ágyba, forró mézes-boros teát inni és óriási nagyokat aludni.
Na, én ilyenkor tartok tanfolyamot.

A kocsi meg ilyenkor mondja azt, hogy megdöglött. Valahol Százhalombattánál rohad egy benzinkútnál és várja, hogy érte menjen a szerelő.

Szóval, igen, csak akkor fáj, ha nevetek.

January 28, 2015 at 20:50   Posted in: Hétköznapok  7 Comments

Plázacica

Huh, de régen írtam már a blogba.

Tegnap délután egy órát üldögéltem a Westendben, a szökőkút mellett. (Nem akarok beszélni róla.)
És nem ismert fel senki.
Valószínűleg azért, mert régen írtam a blogba.

January 28, 2015 at 20:49   Posted in: Hétköznapok  4 Comments

Háttérzene

Még mindig ez a ködfaragásnak tűnő értelmetlen jelentés. Csak most már a Beatrice szól a háttérben: Nagyvárosi Farkas (Úgy érezte, szabadon él), meg a Mit Akartok Még (Miért csinálom, miért nem adom fel?).
Hát, kösz Feró.

January 22, 2015 at 18:17   Posted in: Hétköznapok  One Comment

Melódia

Auditot írok, immár ugyanazt, a harmadik template-be. Közben Bilicsi Tivadar slágereket hallhatok. Az utóbbi kell ahhoz, hogy az előbbi haladjon.

January 19, 2015 at 20:16   Posted in: Hétköznapok  2 Comments

Egy zenekedvelő klapec siránkozásai

Kedves, kedves dzsessz zenészek, miből gondoljátok, hogy ha mindent szvingesítetek, akkor ennek nem az lesz a vége, hogy a normális ízlésű emberek megutálják a szvinget?

January 19, 2015 at 18:03   Posted in: Hétköznapok  6 Comments

Tűznézés

Még tart a lendület, rakom össze a MiVoltVelem válogatásokat. (És naggyon tetszik.)

Eddigi tapasztalatok:

  • Rengeteget rinyáltam. Elképesztő. És biztos vagyok benne, hogy ez most is igaz. Panaszkodások. Hogy mennyire megszivattak egy hivatalban. Kurva informatika. Hogy ez is összejött. Meg az is.
    Még ha tényleg így is történt – persze, hogy így történt, hazudni nem szoktam – akkor is unalmas. Visszaolvasok 8 évvel korábbra és az ilyen bejegyzéseket olvasatlanul pörgetem át. Nem fontosak. Nem is akarok tudni róluk.
  • Régebben sokkal többet sztoriztam. Mesélnivalóm még mindig van bőven, csak valahogy nehezen veszem rá magamat. Pedig egy csomó sztorit azzal zártam le, hogy van még folytatásuk, egyszer majd meg is fogom írni. És nem történt meg, 8-10 év alatt sem.
  • Amiket nagyon szívesen olvasok, azok a 3-4 soros kis hangulatképek. Egy kis líra. Apró ékszerek. Ezek viszont az utóbbi években teljesen elmaradtak.

Tanulságos.

January 14, 2015 at 03:01   Posted in: Hétköznapok  5 Comments

Még mindig ebook

Egy újabb nekifutás.

1.
Először is, a múltkor csaltam. Nem nagyot, de. Valójában a MiVoltVelem1 kötet még nem volt teljesen lektorálva, kábé a feléig jutottam csak el. De a jubileumi határidő elgázolt. Bíztam benne, hogy azért akkora hibák nincsenek benne. Azóta átnéztem, olyan tíz helyen kellett végül belejavítanom. Frissítve.

2.
Jött egy igény, hogy a mobil formátumok mellé kerüljenek ki PC formátumban (pdf) is az anyagok. Ez plusz munka, nem is kevés, nem akaródzott. Aztán ma kellett volna havi, meg éves céges adóbevallást csinálnom és inkább belevágtam a szövegformázásba. Annál még ez is jobb. Először csak a kedvenceimet (MiVoltVelem, Karmok) gyártottam le, aztán erőt vettem magamon és meglettek az Odakint könyvek is. Mindegyik kapott egy borítót, egy tartalomjegyzéket, a stílusokat átvariáltam, végül az oldalhatárokon betördeltem a szöveget. Nem volt kellemes, de most már egészen biztosan lezárhatom ezeket az anyagokat is. Nem akarok többször hozzájuk nyúlni.

Link a szokásos helyen, bal oldalt.

Jöhetnek az újak.

ps.
Az RSS-t használóktól elnézést. Véletlenül idő előtt nyomtam a publish gombra.

January 11, 2015 at 18:48   Posted in: Hétköznapok  One Comment

Afta kurva

Szóval egy kemény torokgyulladás. Valami rapid gyógyszer után elmúlt. Utána két fog begyulladása. A doki az egyiket megnyitotta a hídon keresztül, a trutymó le lett csapolva, a fájdalom ma délutánra elmúlt. De… még nem az igazi.

És akkor a ma esti rendelés.

- Nos, van még valami panasz? – kérdezte a doki.
- Tulajdonképpen nincs.
- Szóval van. Mi fáj?
- Nos…
- Az államháztartási hiány?
- Jézusom, ne ijesztgessen! – kaptam a szívemhez – Jöttek ilyen gennyes pattanások a számba.
- Megnézzük.

Matatás.

- Ez nem pattanás.
- Akkor?
- Afta.
- Afta kurva?
- Pontosan. Akkor jön elő, ha legyengült a szervezet.
- Hát, ez stimmel.
- Nagyon kellemetlen cucc, akár hetekig is kitarthat. Ha jól látom, van egy a nyelve tövén is. Nyelni tud?
- Nem nagyon. De már megszoktam. Van otthon Phlogosol. Ha azzal öblögetek, az segít?
- Viccel? A Phlogosol még placebónak is gyenge.
- Akkor?
- Most lekezelem, aztán majd elmondom.
- Oké.
- Tátsa ki a száját. Most elérkeztünk a legmagasabb szintú demokráciához. Azt gondol rólam, amit akar, de ne mondja ki.
- Szóval fájni fog?
- Durván.

Matatás.

- Fájt?
- Igen.
- Látja, nem beszélek mellé. Ezt most naponta kétszer meg kell csinálnia.
- Mit is?
- Csinál hyperol oldatot, belemárt egy fülpiszkáló pálcikát és addig dörzsöli a hólyagokat, amíg ki nem fakadnak.
- Ezt honnan fogom tudni?
- Véres lesz a vatta. És nagyon fog fájni.
- Jól hangzik.
- Ha így jár el, két napon belül elmúlik. Ha nem foglalkozik vele, akkor 2-3 hét.
- Aha. Köszönöm.
- Szívesen.

Szóval most így állunk. Eddig négy kiló minusz tíz nap alatt, de valahogy nem tudok neki örülni.
Lassan szeretnék már enni.

January 10, 2015 at 22:35   Posted in: Hétköznapok  11 Comments

Olvasgatok

Nehéz manapság értelmes és jóindulatú emberként elviselni magunk körül a világot. Előre látni, hogyan lesz rosszabb és rosszabb, de csak tehetetlenül nézni, hiszen olyan erők mozognak, melyek kezelhetetlenek.

6

Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!

7

Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc – s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!

Vörösmarty, Mihály Az emberek (1846)

January 10, 2015 at 10:44   Posted in: Hétköznapok  4 Comments

Tíz

Kíváncsi vagyok, van-e jelen még olyan törzsolvasó, aki tudja, mitől érdekes a mai nap?

Hagyok egy kis időt gondolkodni…
 
 
Oké, ennyi volt. Na szóval, napra pontosan tíz évvel ezelőtt, 2005. január 8-án indult el a blog.
Nagyon gyors statisztika:
- 3940 bejegyzés
- 14597 komment.
Azaz tíz év alatt kicsivel több, mint napi egy bejegyzés (cca 1,08), írásonként durván 3,7 hozzászólással. Vov. Impozáns mennyiség.
A tartalom…? Háát. Nem tudom. És ez most nem álszerénység. Nem emlékszem. Átolvasni az egészet… Irgalom Atyja, ne hagyj el. Másfelől viszont nagy gyűjtögető vagyok, nehezen viselem, hogy egyszer már megtermelt érték veszendőbe menjen.

Lássuk hát akkor a születésnapi meglepetéseket.

  • Karmok
    Ez még számomra is kellemes meglepetés lett. Gondoltam, hogy kigyűjtöm egy text fájlba az ‘Oroszlánkarmok’ címkéjű írásokat, hogy majd egyszer talán lehet belőle egy kisebb kötet. Aztán rögtön lett is. Már én sem emlékeztem, hogy milyen jó kis írások voltak ezek és milyen sok született belőlük. Szálak alakultak ki, ezeket összerendezgettem. Itt-ott belenyúltam néhányba, hogy egységesebb legyen a kötet. Legyártottam az ebook-ot. Jó lett.
  • MiVoltVelem1 (2005-2006), Odakint1 (2005-2008) és Odakint2 (2009-2010)
    Ezek ugyan már létező összeállítások voltak, de. Bénák. És pdf-ek. Azaz hiába elektronikusak, de a mai eszközökön gyakorlatilag olvashatatlanok. Nagy levegő. Ábrák törölve. Stíluskavalkád törölve. Szöveg átírása, ne maradjon benne ábrára hivatkozás. Ebook-készítés alapismeretek megtanulása. Tömérdek kísérletezés. Aztán már csak dolgozni kellett. Mindegyik kötet 200-250 A4-es oldal terjedelmű és ezt vegyétek nyugodtan fenyegetésnek.
    Látható, hogy mindegyik kötet meglehetősen korai időszakokat dolgoz fel. Az Odakint3 (2011-2012) és az Odakint4 (2013-2014) már ki van gyűjtve text fájlba, a MiVoltVelem sorozat még nem jár itt, pedig még számomra is ez az izgalmasabb sorozat. Az utazásokra nagyjából emlékszem, de a blogból olyan elfelejtett gyöngyszemek bukkanak elő, hogy még én is meglepődök rajtuk.
  • Válogatott Rajzok
    Ez sem maradhatott érintetlen. A korábbi pdf változat könyvnyomtatásra volt kihegyezve, annak minden hátrányos tulajdonságával. (Színes nyomtatás, azaz nagyon nem mindegy, hány oldal, emiatt gyk olvashatatlan betűk, pici ábrák.) A pdf formátum ugyan maradt (szinte az egész könyv ábra), de az egész tipográfiai rémálom megváltozott. Szellős, olvasható szövegek, értelmezhető méretű ábrák. És, hé, kíváncsi vagyok, hány mostani olvasó tudja, hogy ez a blog valamikor karikatúra blognak indult?

    Viszont a szünetben történt némi változás: új rajztechnikákat fedeztem fel és újra elkezdtem firkálni. És újra elkezdtek tetszeni a rajzaim.
    A Világökörséget nem pörgetem fel, mert ahhoz nincs időm, de ezen a fórumon publikálhatom, ha születik valami érdekes – közte meg kitöltöm a helyet mindenféle motyogással.

    http://mivanvelem.hu/2005/01/08/buzz-aldrin/

    Nos, ebben az albumban átnézhetők ezek a régi rajzok.

  • Szlengünk A Szeren, TCP/IP, Exchange 2007
    Ezekkel a könyvekkel nem tudtam mit kezdeni. Rengeteg ábra, az én ebook tudásom ehhez kevés. Kipróbáltam, a Calibre tud pdf-ből ebook-ot csinálni, elég ocsmány, tíz colosnál kisebb kijelzőn nem is lehet értelmezni az ábrákat, de ha annyira akarod, magadnak le tudod gyártani. Én biztosan nem fogok ilyet kitenni a weblapra.
    De a régi pdf-ek ezekből is kint maradtak.

Hogy hol? Nos, a megújult Letölthető Könyvek oldalon. A korábbi, ‘könyvenként külön oldal’ elképzelés a gyakorlatban leszerepelt. Túl sok szöveg, áttekinthetetlen struktúra. Most van egy könnyen átlátható oldal és kész. Használjátok egészséggel. (A linkje kikerült fixen a bal oldali linkek közé.)
Az oldal nem marad statikus, mindegyik könyv mellett szerepel egy dátum érték is, maguk a könyvek pedig ez alapján lettek/lesznek sorbarendezve. Így a legfrissebbek mindig legfelül lesznek.

Végül még egy kis technológia reszelgetés, akit nem érdekel, nyugodtan lapozzon.
Ebook készítés.
Valamikor azt hittem, a weblapkészítésnél nincs szemetebb munka. Jelentem, van. Mire egy leírt/begépelt szövegből ebook lesz, elképesztő, mennyit kell gyötörni. Különösen akkor, ha előtte már formába is volt tördelve, tucatnyi stílussal.

Nagy vonalakban:

  • A doksira egy, egységes stílus (Normal) ráhúzva.
  • Minden egyéb stílus törlése.
  • H1, H2, H3 stílusok létrehozása. (Én még bevezettem két másikat is. Muszáj volt.)
  • Az összeszottyadt nyers szöveget átírni és a fenti stílusokkal formázni.
  • A word doksi mentése html-be. (Szigorúan Libreoffice Writer.)
  • A html doksi átnézése, manuális javítgatás. (Pusztán érdekességként jegyzem meg, hogy eleinte egy csomó helyen belenyúltam, és csak a végén derült ki, hogy akkor kapom a legjobb eredményt, ha békén hagyom.)
  • Calibre. Egy egész napom elment, mire megtaláltam az elfogadható kompromisszumot. Külön Kindle-re, külön az epub-ra. (Tudom, hogy a Calibre nem az igazi, de ennél mélyebben nem akartam beleásni magamat a témába.)
  • Tesztelések. Kábé ez volt az őrület. A teljesen bolondbiztosra legyártott ebook teljesen máshogy nézett ki Kindle-n, PC-n és tableten. Az utóbbiak esetében ahány olvasóprogram, annyiféle megjelenítés. Egy idő után feladtam. A kirakott könyvek sima Kindle-n (azw3) és a Pocketbook Reader alkalmazásban (epub) lettek tesztelve, nem mondom, hogy azt kaptam, amit szerettem volna, de már megfelelt. Ja, mobiltelefon. Android alatt a Pocketbook Reader teljesen jó mobilon is, Windows Mobile alatt a Freda kifagyott, a Tucan Reader már mutatta, de borzalmas módon. Nem nyomoztam tovább, biztosan van itt is valamilyen normális megoldás.

Szóval totális szívás. Rohadt sok, értelmetlenül elpocsékolt idő. Mindez úgy, hogy nincsenek képek, nincsenek spéci formátumok, a betűtipus is a legegyszerűbb palatino linotype. A magam részéről nem görcsöltem tovább. Csinálja, aki ráér.
(Megfordult a fejemben, hogy odaadom az egészet profinak. Ugye a szöveg gondozásában sem baj, ha nem az írója végzi. Igaz, a könyv nem ingyen lesz, de a jobb minőségért talán megéri. Beregisztráltam magamat a Publióhoz. Aztán rögtön azt kellett aláírnom, hogy a számukra átadott anyag örökre az ő tulajdonuk lesz. Hmm. Egyelőre nem erőltetem.)

Nos, nagyjából így. A továbbiakban folytatom a blog átfésülését, jönni fognak az Odakint/MiVoltVelem válogatások, ha az időm engedi, lesznek még Oroszlánkarmok is, és készül egy regény is, de ebbe időhiány miatt már egy éve nem írtam bele semmit.
És persze megy a blog is. Mint az úthenger.

January 8, 2015 at 20:23   Posted in: Hétköznapok  11 Comments

Balaton karika

Január harmadikán volt a kajakos filmfesztivál, addig nem akartam kirakni a netre a videót. Szerintem igencsak jól sikerült. Sajnálatos módon a nagyközönség előtt nem került bemutatásra, mivel egyik résztvevő sem volt jelen a vetítésen. (Én ugye éppen pulzáló fogakkal bámultam otthon az órát és vártam, mikor indulhatok az ügyeletre.)
Ha viszont már így alakult, akkor kirakom a blogra, ne maradjon annyira nézetlen szegény.

January 7, 2015 at 23:41   Posted in: Kajak, Utazás, Videóta  5 Comments

Még mindig csak mondatokban

Félelmetes, milyen az éjszakai műszak fogorvoséknál. Az egyik doki úgy szedte ki korábban a páciens fogát, hogy jött vele egy darab csont is az állkapocsból. Aztán végig azt nézegették, meg poénkodtak vele, amíg kezeltek. Én meg igyekeztem nem röhögni, miközben a doki derékig bent volt a számban.

Kedd este meg arról beszélgettünk, milyen volt, amikor beejtette a tűreszelőt a páciens szájába, az meg egyből lenyelte.

——

Azt hiszed, lehet olyat kapni, hogy bontott Lacetti lemezfelni? Fél napot telefonáltam, felhívtam vagy egy tucat Chevrolet bontót Pesten és a vonzáskörzetében, de semmi. Végül Nej talált Százhalombattán. Egyet. Aztán az sem az volt.

——

Kedd reggel már tudtam fütyürészni. Vasárnap még annyira szét volt csúszva a szájberendezésem, hogy az ‘sz’, ‘z’ és ‘c’ betűket sem tudtam rendesen kimondani. Ja, és az sem mindegy, hogy volt hozzá kedvem.

January 6, 2015 at 23:32   Posted in: Hétköznapok  No Comments

Apróságok

Hangulatjelentés: az Örség sorozatot olvasom és Viszockijt hallgatok mellé.

—–

Más. Lebuktam. Most, hogy nem igazán tudok enni, nem hogy a karácsonyfa érintetlen, de még a fa alá rakott szaloncukrok nagy része is megvan. Két héttel karácsony után. Ciki.

January 5, 2015 at 19:52   Posted in: Hétköznapok  7 Comments

2015

Ahogy korábban is írtam, 31-én déltájban nekiállt pokoli módon fájni a torkom. Szilveszter egyből lefújva, képtelen voltam bármit is lenyelni, rázott a hideg, szóval lényegében észre sem vettem, hogy átmentünk az új évbe. (Maximum annyiban, hogy makacsul próbáltam elaludni a petárdaháború közben.) Elsején kaptam a lányomtól valami csodagyógyszert, délutánra már, ha nagyon nehezen is, de tudtam nyelni. Ettem két tányér levest. Igaz, már reggel elkezdett fájni a fogam, de ekkor még azt hittem, hogy ez csak kisugárzás. Másodikán újabb adag gyógyszer, délutánra már kértem húst is és zöldséget is a levesbe. Jó lesz ez. Ja. Estére valami pokolian beindult a fogam. Olyan éjfélig hagyományos módon kezeltem (pálinka), de nem ért semmit. Megpróbálkoztam a régi trükkel (olvasgatni, aztán olvasásból belesüppedni az álomba, reggel pedig fájás nélkül felébredni), de nem ment. Pokolian fájt. Nejtől kaptam Voltaren Dolot, bekaptam kettőt, elaludtam. Egy órára. Utána felébresztett a fájás. Bekaptam hármat. Ez már két órán keresztül hatott, de utána újból jött az ébresztő. Nem részletezem, az éjjel elfogyott egy levél (10 szem). Reggel néztem meg a neten, hogy egyáltalán be lehetett-e volna szedni ebből ennyit. Naná, hogy nem. Sőt. Nem részletezem, szépen le van írva, ezt emelném csak ki:

Túladagoláskor azonnal értesíteni kell a kezelőorvost, vagy a gyógyszerészt, vagy késedelem nélkül az orvosi ügyelethez kell fordulni. Azonnali orvosi ellátásra lehet szükség.

Nekem mákom volt, se infarktust nem kaptam, se sztrókot, de még a gyomrom sem lyukadt ki. Egyedül hasmenés tört rám, de mivel szinte semmi nem volt a gyomromban, nem volt veszélyes.
Csak hát… délelőtt 10 volt, a fogam még mindig pokolian fájt, fájdalomcsillapítót pedig immár nem mertem bevenni. Semmilyet sem. Január 3, szombat. Még a fű sem nő.
Nézzünk szét a neten, hol van ügyelet. Nem egyszerű a helyzet, nekem már alul-felül hidam van, az alá kell belekukucskálni, esetleg bele is nyúlni. Három rendelő jöhetett szóba. Az egyiknél fel sem vették a telefont, a másik kettőnél este nyolcra, illetve kilencre kaptam időpontot. Maradt a szimpatikusabb, kilencre. Addig viszont otthon kellett üldögélnem, minden fájdalomcsillapítás nélkül. Várni a kilenc órát. Az ágyammal szemben van egy nagy óra, számtalanszor néztem rá reménykedve, de mindig csak 3-4 perccel mutatott többet. Ha a négy év alatt, amíg eperohamokat kellett éjszakánként átvészelnem, nem tanultam volna meg, hogyan lehet hosszútávon erős fájdalmat elviselni, simán megbolondulhattam volna. Négy óta tájban jött a szájzár, onnan félóránként erőből feszegettem szét a számat. Hogy legalább kezelni tudják. Á, nem fájt.

Ja, majdnem kifelejtettem. Fiam elkérte szilveszterre az autót, aztán mivel még nem volt rajta téligumi (az első héten terveztük), így elég csúnyán megpadkázta az egyik felnit. Még hazakacsázott vele, de másodikán, pénteken, amikor elvittük a gépet valami futóműves-gumishoz, majdhogynem kidobtak. A felnit nem is voltak hajlandóak visszarakni, maradt a pótkerék, ami ennél az autónál virsli szélességű vészpótkerék, azaz mankó. Azzal vánszorogunk haza, hogy majd hétfőn megpróbálunk szerezni felnit.

És ezzel kellett bevánszorogni a fogászati ügyeletre is. Esőben, jégben, hóban. A vezetés minden percét élveztem. Közben folyamatosan beszéltem Nejhez, mindegy mit, csak mozogjon az állkapcsom. Ne görcsöljön össze.

Este a fogorvosnál. A röntgen után kiderült, hogy a híd alatt két fog is be van gyulladva. Tekintve az állapotomat, a doki nem merte megkockáztatni a műtétet. Befecskendezett egy adag hyperolt, kaptam egy antibiotikum fürdőt (tamponok és valami nagyon keserű cucc), aztán megegyeztünk, hogy vasárnap este megyek vissza. Dupla gyökérkezelésre. Hídon keresztül.

Párbeszédek a dokival.

- Vett be valamilyen gyógyszert?
- Igen. Voltaren Dolot. 10 szemet.
- Maga nem normális.
- Éjszaka, fájdalomtól ordítva tényleg nem.

- Írok fel antibiotikumot.
- Attól nekem menni szokott a hasam.
- Egyen hozzá kefírt vagy joghurtot.
- Ezektől maguktól is szokott menni.
- Akkor egyen…
- Tudja mit, hagyjuk. Négy napja nem eszem, úgysincs semmi a gyomromban. Ha megy, akkor legfeljebb üresen megy.
- Négy napja?
- Ja. Volt egy gyors, de erős torokgyulladásom, utána jöttek a fogak.
- Tud élni.

- Ha ezen túlleszünk, az alsó hidat majd cserélni kell. Egy ilyen 8-10 évet bír, a magáé meg már 12 éves.
- De ez nem úgy van, hogy a ragasztó annyira erős, hogy ha leveszi, akkor jön vele a fog is?
- Lófaszt.

Szimpatikus fazon. Nem sokat kertel.

Hazajöttem és most már működött az alvásba olvasás. Majdnem délig aludtam és mandarint majszolva vártam az újabb estét. Ekkor már nem fájt annyira pokolian, de azért még elég erősen. Ja, meg nyeltem négyóránként az antibiotikumot. Bentmaradt.
(Nem tudom nem észrevenni, hogy az egész balszerencse-sorozat mögött a háttérben meghúzódik egy szerencsesorozat is. Túléltem a durva gyógyszertúladagolást, amikor kellett, akkor maradt bent az antibiotikum és a kocsi is csak pont annyira sérült, hogy ha kellemetlenül is, de lehet vele vánszorogni.)

Aztán vasárnap este az újabb futam. A gyulladás még nem igazán csillapodott, az ínyem továbbra is be volt dagadva.
- Tudja mit, menni fog ez érzéstelenítés nélkül is – vigyorgott a doki.
- Mivan?
- Nem merem érzésteleníteni, nagyon érzékeny az ínye – magyarázta – de itt látok egy teljesen elhalt fogat, annak le tudunk fúrni az aljáig és azon keresztül ki lehet szipkázni a gennyet a mellette lévőkből.
- És ha a fog nincs elhalva?
- Kockázat nélkül nincs nyereség.
- Aha.
- Jelezzen, ha fáj.
- Kézleharapás jó lesz?
- Nyugi, nem fog fájni.

Nem voltam nyugodt. De aztán csak fúrt és fúrt, egyszer hegyet is cserélt, majd fúrt tovább, nekem meg még mindig nem fájt, szóval tényleg el volt halva a fog. Jött a babramunka én pedig teljesen ellazultam. A nehezén túl vagyunk. Reszelés, fertőtlenítés, és ez sokáig. Így szokott kinézni egy gyökérkezelés. Aztán az egyik spriccolás után olyan éles fájdalom hasított a fogamba, hogy majdnem kirúgtam a rendelő falát. A kezelésnek ezzel vége is lett. Jó félóra kellett, hogy annyira lenyugodjon a fájás, hogy a doki újra bele tudjon nézni, de már nem mert semmit sem csinálni. Kaptam újabb tampont, várjuk, hogy a genny valahogy kijöjjön, hétfőn este pedig megint megyek.

És persze holnap már munkanap, amibe valahogy bele kell szuszakolnom a felnivadászatot és a kerékcserét, Nej szegény mehet ilyen tré időben busszal, este pedig újra fogorvos. Én pedig kezdem gyengének érezni magamat és ami a legmeglepőbb: fázom. Én, aki nemhogy jól viseli a hideget, hanem szereti, mostanában fázom. Belülről.

Kiváncsi vagyok, milyen lesz ez az év, ha már így kezdődik.

January 5, 2015 at 00:19   Posted in: Hétköznapok  14 Comments

Torok Gyula

Éreztem én már tegnap reggel, hogy nem lett volna szabad elmennem futni. Estére már enyhén fájt a torkom, ma reggelre pedig vadul begerjedt. A saját nyálamat nem tudom lenyelni, nem hogy egyek, vagy igyak. A fájás átsugárzott a fogamra és a fülemre. Valószínűleg lázam is van.
Volt már jobb szilveszteri bulim is.

December 31, 2014 at 16:47   Posted in: Hétköznapok  8 Comments

A nappali blokkolása

Így néz ki egy összehangolt támadás.

From MiVanVelem

Gizi a lábtartót sajátította ki, használhatatlanná téve így az olvasófotelt. Sztracsi a kanapét semlegesítette, Picúr pedig a másik fotelt uralja. Nekem csak a dolgozósarkomat hagyták meg.

December 30, 2014 at 20:38   Posted in: Háziállat  One Comment

Ezért érdemes nyelveket gyerekkorban tanulni

  • Első családi autónk (Warszawa) rendszáma (60-as évek vége): IB 40-64
  • Második családi autónk (Lada) rendszáma (70-es évek): IS 61-88
  • Harmadik családi autónk (Lada) rendszáma (80-as évek): PR 76-04 (*)
  • Első saját autó (Lada) rendszáma (1992-1995): ???
  • Második saját autó (Trabant) rendszáma (1996-1997): ???
  • Harmadik saját autó (Opel) rendszáma (1997-2002): ???
  • Negyedik saját autó (Ford) rendszáma (2002-2007): DYN-??? (*)
  • Ötödik saját autó (Chevrolet) rendszáma (2007-): KTW-898 (**)

(*): Csak órákkal a piszkozat megírása után jutott eszembe.
(**): Ahogy eladom, pár év múlva már erre sem fogok emlékezni.

December 29, 2014 at 20:54   Posted in: Hétköznapok  6 Comments

Faster. Better.

Fókuszvesztés. Már régóta nem arra figyelünk, ami értékes, hanem valami másra. Valami hamis értékmérőre.

Az újságírónak már nem az a célja, hogy az olvasó elégedett legyen az írásával. Leszarja. Az a lényeg, hogy jó legyen a cím. Egy jó cím mindent elad, és ha az olvasó rákattint, akkor pörög a letöltésszámláló, ha felkelti a figyelmét a standon, akkor fogy a példány. Az olvasó pedig hamar elfelejti, hogy átvágták, hiszen már ott van a következő izgalmas cím.

Ha projektezel, akkor tudod, hogy nincs olyan, hogy normál tempóban, alaposan végiggondolva végzed a munkád. Azt senki nem fizeti ki. A kiírás szigorú, a túlélésért folytatott küzdelemben mindig van pályázó, aki extrém határidőket vállal. Van, amikor a te céged az, van, amikor a konkurencia, ilyenkor persze meg kell próbálnotok még ennél is lejjebb menni. A minőségi munka maximum lózungok formájában szerepel, mindenki tudja, hogy nem fér bele. A végén persze elégedetlen lesz az ügyfél, stresszes a beszállító, de ki nem szarja le.

Sorolhatnék még példákat, de minek. Látható, hogy valahogy úgy alakult, hogy a fő cél a pénz előteremtése, pontosabban a pénz _minél hatékonyabb_ előteremtése. A gond ezzel a ‘minél hatékonyabb’ kifejezéssel van. Lennie kellene egy határnak. Hogy ne menjünk le kutyába. Hogy legyen egyensúly a hatékonyság és a minőség között. Jelenleg az arány teljesen eltolódott a hatékonyság felé. Mindegy, mennyire szar, csak olcsó legyen. Elégedett olvasó, elégedett ügyfél, munkáját élvező szaki… ezek már mind nem számítanak semmit.
Pedig ezeknek kellene lenniük a fókuszban. Csak éppen akkor éhenhalunk.
Na, itt ment félre valami, de nagyon.

December 28, 2014 at 23:57   Posted in: Világmegváltás  5 Comments

Időjárás, menj haza, részeg vagy

December 24, szenteste délutánja. A teraszon üldögélek, egy szál pólóban. Vakítóan tűz a nap. Közvetlenül felettem két sas köröz lassan.

December 24, 2014 at 12:35   Posted in: Hétköznapok  3 Comments