Zappa, Tina Turner és Montana

Van egy üde Zappa nóta, a Montana című. Hogy a dal wiki oldaláról idézzek:

The last track on the album is one of Zappa’s most famous and renowned compositions.
…
Montana quickly became a fan favorite and was often played live, especially during the 1973-1975, 1982, 1984 and 1988 tours

A dal tényleg jó, én is kedvelem. (Egy pacák arról ábrándozik, hogy Montanába költözik, tanyát vesz, ő lesz a fogselyem-mágnás, meg ilyesmi, persze a szöveg tele kétértelmű kifejezésekkel.)

Ami viszont meglepett, hogy a dalban Tina Turner és a lánycsapata (Ikettes) vokálozott. Meglepett, mert Tina Turner hangja még csak véletlenül sem tűnik fel a dalban. Illetve… tudni kell, hogy Zappa már az első lemezétől zenész és hangmérnök is volt egyben, rengeteget játszott effektekkel, torzításokkal. Szegény Tina énekét is annyira eltekerte, hogy az anyja sem ismerne rá.
De hogyan kerültek oda a csajok?
Nos, egész véletlenül a szomszéd studióban vettek fel egy Ike&Tina nótát, Zappának meg hirtelen eszébe jutott, de jó lenne ehhez a részhez egy vokál. Körbenézett, hogy nincs-e a környéken valaki, aki vokálozna egyet. Volt. Majd fogta és jól kezelésbe vette a felvételt. Amikor elkészült, Tina áthívta Ike-ot is, hogy hallgassa meg, mi született. A hapi hallgatta, hallgatta, gondolom gúvadhatott közben a szeme rendesen, majd csak annyit mondott, hogy ‘mi ez a szar?’ és kiment a szobából.

Hogy is szól az írás elején az idézet? “Egyike Zappa legismertebb, legnépszerűbb kompozícióinak.”

ps.
Mit is értek a ‘kétértelmű kifejezések” alatt? Például koncerten a Dental Floss helyett az megy, hogy Mental Toss.

January 27, 2012 at 18:14 Posted in: Műértés No Comments

Stressz

Általánosságban azt mondják, hogy a lassítás, a kiemelt figyelem az élet apró örömeire, elszórt pihenők közbeiktatása… ezek mind-mind csökkentik a stresszt, növelik a lelki békét.
Jelzem, nem feltétlenül értek vele egyet. Ez ugyanis függ az emberi személyiségtől is. Vannak emberek, akik úgy érzik, hogy addig nem szabad pihenniük, amíg egy feladatot el nem végeztek. Számukra a pihenés nem igazán pihenés: végig azon jár az agyuk, hogyan is fogják folytatni a pihenés után, mi minden van még hátra. Ennek legdurvább változata az az ember, aki úgy érzi, hogy az egész életének van egy küldetése. (Pihenni? Majd a temetőben.)
Aztán vannak emberek, akiknek disszonanciát okoz, ha valamit beígértek egy határidőre és nem teljesítik. Még ha képesek is felelőtlenül pihenni a feladat lezárása előtt, ha később megcsúsznak a határidővel, akkor a lelki veszteségük nagyobb lesz, mint az a nyugalom, melyet közben a pihenéssel nyertek. Azaz náluk a stresszoldó, spontán pihenés is csak akkor működik jól, ha előtte alaposan megtervezték.

January 26, 2012 at 21:23 Posted in: Világmegváltás 7 Comments

A novella és a gyerek

Van valami hasonlóság egy irodalmi alkotás és egy gyerek között: mind a kettőről lehet beszélni – de a legtöbbször mélyen elhallgatjuk, hogyan készültek. Amikor középkorú, kissé már molett családnál vagyok vendégségben és szóba kerülnek a gyerekek, bejönnek a szobába, bemutatkoznak, esetleg beszélünk is pár szót, a hidegrázás tör rám, ahogy gonosz agyam bevetíti a képet, amint a két molett szülő pucéran gyömöszöli egymást. Ez bizony nem egy olyan kép, amelyről tudni szeretnénk, függetlenül attól, hogy ennek egészen biztosan meg kellett történnie, hiszen bizonyság rá a gyerek.
Na, ugyanilyen méltatlan dolog azzal foglalkozni, hogyan is készült el egy irodalmi alkotás. Zötyögő buszon az ötletek feljegyzése ceruzával egy noteszbe, metróról leszállva és elvonulva egy csendesebb zugba, ahol már rá lehet mondani az ötletet a mobiltelefonra, áthúzni és áthúzni és áthúzni, padláson, kopott, lyukas melegítőben, egy szál lógó villanykörte fényénél újra meg újra begépelni, aztán törölni… míg végül egy ihletett pillanatban összeállnak a mondatok, összeáll a struktúra. Aztán ha ez éppen egy üzleti megbeszélésen történt meg, akkor folyamatosan mondogatni elejétől a végéig az egészet, egészen addig, amíg valahol le nem lehet írni.

Ezek mind olyan dolgok, amelyekről jobb nem beszélni. Tessék a termékre figyelni, a többi nem lényeges.

January 25, 2012 at 23:27 Posted in: Hétköznapok One Comment

Fájni fog

Kábé három hete pokolian fáj a fogam. Nem is nagyon tudok koncentrálni a dolgomra, mert a fájdalom mindent félresöpör. Ma elmentem a fogorvoshoz. Amíg nála voltam, semmi nem fájt. Ütögette a kampós szerszámmal, fújta rá a hideget, ahol lehetett, alányúlt fogselyemmel, megröntgenezte mindenhonnan – semmi. Csak vonogatta a vállát, hogy ha nem fáj, akkor nem tud mit csinálni, ránézésre minden rendben van.
Azóta hazajöttem és megint pokolian fáj. De amióta az orvos azt mondta, hogy ez tulajdonképpen nem fáj, sokkal jobban viselem.

January 24, 2012 at 21:20 Posted in: Hétköznapok 15 Comments

Macskák egymás között

A macska a lakásban nem csak egyfajta mobil szobadísz, hanem remek megfigyelési célpont is egyben. Különösen, ha több is van belőlük.

Sztracsi teljesen lábfetisiszta, egy cipőt sem tudok úgy felvenni, hogy ne másszon oda, ne másszon bele és legfőképpen ne kényszerítsen ki némi plusz simogatást. A másik két macska távolról szokta nézni a mutatványt.
De Sztracsi másképpen is nagy lábrajongó, most is itt fekszik a lábfejemen, miközben ezeket a sorokat gépelem.

Gizi a kanapéra érzékeny. Akárki, akármilyen céllal leül, már az ölében is van – és nem lehet nem simogatni. Egészen addig, amíg a macska hálából el nem kezdi a simogató személyt is tisztára nyalni.

Picúr csak velem hajlandó kontaktusba lépni és csak az emeleti kilépőn. Ha megállok a lépcsőn, olyan magasságban, hogy a fejem éppen a járószintnél van, akkor összeérintjük az orrunkat, majd Picúr nagy kegyesen jelzi, hogy lehet simogatni. Persze nem csak úgy ész nélkül, kitámasztom mind a két kezemet és először ő dörgölődzik, úgy, ahogy neki jól esik, azután jöhet csak a szabad simogatás.
Ebbe piszkált bele ma a kicsi. Látta, hogy itt valami érdekes játék folyik és ő is be akart szállni. Picúr fújt rá, én pedig finoman, óvatosan lerúgtam a lépcsőről. Lehet tippelni, mi lett erre Picúr reakciója? Nem, nem jelent meg semmi öröm az arcán, nem bújt bátrabban a kezeimhez – ehelyett gyorsan leviharzott és kihasználva azt, hogy a kicsi éppen le lett forrázva, éppen a sebeit nyalogatta volna, gyorsan megtámadta. Így most pár napig biztosan megint Sztracsi lesz a harmadik a rangsorban.

January 24, 2012 at 18:43 Posted in: Háziállat No Comments

Törmelék

Ha őszinte érzéseket akarsz látni a macska arcán, akkor egyszer ne adjál neki enni időben.
A férfi, aki macskát sétáltatva ment el boltba. Pontosabban az első sarokig. A cicc ugyanis talált valami érdekeset és odakötött a flaszterhoz. A hapi meg türelmesen álldogállt a sarkon. Mondjuk, este már nem voltak ott.
Freudi elszólás: egy elemzésben a ‘kormány reményei” helyett azt olvastam, hogy a “kormány merényei”.

January 23, 2012 at 23:12 Posted in: Hétköznapok No Comments

Nazarénus

Ha agyonütnek sem tudom, hogyan jött elő ez a régi emlék, de egyik este, a padláson le kellett tennem az éppen olvasott könyvet, hogy fel tudjam idézni az egészet.

Igencsak hátulgombolós kiskölyök lehettem, talán már felsős úttörő, de még ebben sem vagyok biztos. Le voltunk adva pár napra nagyanyámhoz, akinél éppen nagy felfordulás volt. Festettek, vagy mi a szösz, a lényeg, hogy esténként földre dobott lószőr matracokon aludtunk a fal mellett.
Első este rádiókabarét hallgattunk. Ekkor jöttem rá, hogy a humor nem elég a nevetéshez – kell a közösségi élmény is. Teljes sötétség volt a szobában, mindenki feküdt a földön, hallgattuk a kabarét – és senki nem nevetett. Pedig a poénok nem voltak rosszak, legalábbis nem voltak rosszabbak, mint máskor, a fiúk/lányok bedobtak mindent – de mi nem láttuk egymást, így nem volt meg az együttes élmény katalízise. Nem láttuk, hogy másoknak hogyan tetszik a műsor, önállóan meg senki nem mert hangosan felnevetni. Fura volt.
A következő éjszaka már nem volt ilyen csendes. Nagyanyámmal kemény vallási vitába keveredtem. Osztottuk egymás agyát, rendesen. Akkoriban az Újtestamentummal már nagyjából képben voltam, az Ótestamentumból inkább csak sztorikat ismertem. De ez is elég volt ahhoz, hogy határozott véleményem legyen. Az biztos, hogy nagyon szidtam a katolikus egyházat, mint olyan szervezetet, amelyik nagy ívben letojja a jézusi gondolkodást. Nagyanyám vallásos volt, abban az értelemben, hogy rendszeresen járt templomba és meg sem fordult a fejében, hogy bármit is megkérdőjelezzen abból, amit ott hallott. Én meg ugye, ifjú és bohó. Szikrázott a levegő, végül nagyanyám azt vágta hozzám, hogy minden ember közül én vagyok a legfertelmesebb, egy nazarénus: aki ismeri az igét, és ennek ellenére nem hisz az egyházban. Akkor, ott, ezzel vége is lett a vitának, mert fogalmam sem volt, kik is azok a nazarénusok. De azért megjegyeztem, hogy alkalomadtán utánanézek, mert szimpatikus népeknek tűntek.

Negyven évnek kellett eltelnie, mire eszembe jutott ez az egész, és ténylegesen utána is néztem a nazarénusoknak.

Hittanilag a protestáns evangéliumi kereszténység anabaptista ágának ultra-konzervatív fundamentalista irányzatába lehet őket sorolni.

Hát… nagyanyám valószínűleg nem pont erre gondolhatott. A keresztény pap feltehetőleg rendszeresen ekézhette a keresztyéneket, aztán valamikor megemlíthette, hogy ezek közül is a legreménytelenebbek a nazarénusok – nagyanyámban pedig már csak ennyi maradt meg. Az mindenesetre biztos, hogy nem talált: az én véleményem nem sokat változott azóta, márpedig egészen biztos vagyok benne, hogy nem állnék be a nazarénusok közé. Sem.

January 22, 2012 at 23:49 Posted in: Sztori No Comments

Hurra A38

Anstatt dass, Anstatt dass,
Sie zu Hause bleiben in dem warmen Bett.
Brauchen Sie Spass, Brauchen Sie Spass,
- Weill, Brecht -

Vissza a zene gyökeréhez. Amikor egy zenekar kielemzi, hogy egy konkrét hangszer hangját hogyan lehet előcsalogatni konyhai eszközökből is, pusztán a ravasz bemikrofonozás segítségével. Így lesz a hűtőláda fedelének csapkodásából üstdob, az elektromos tűzhely kalapáccsal történő ütögetéséből cintányér, melegszendvics-sütőből kasztanyett (meg zoknibáb), elektromos habverővel elkövetett húrtépésből Van Halen szóló. Amikor a dobon seprőzés ténylegesen egy partvis fejével valósul meg. És persze az egészből egy fergeteges, jó humorú előadás áll össze. (Védjegyek: katonasági melegítőre hajazó, két számmal kisebb adidas melegítő, ugrálás közben kilógó seggek, brutális zúzás, minden értelemben: eszközök szétverése, közben norvég metál hangzás.)

Azt hiszem, leírtam mindent, amire számítottam a tegnap esti koncert előtt. És pontosan ezt is kaptam. Végigröhögtem az egészet, miközben a zene is nagyon ott volt.

Igyekeztem a koncert kiemelkedő pillanatait meg is örökíteni. Az eredmény nem lett túlságosan jó, a Samsung Galaxy Mini kamerája eléggé vacak, arról nem is beszélve, hogy ha mindent látni akartam, előre kellett mennem, ott meg volt rendesen hangerő, ebből következően torzítás is. De remélhetőleg a show hangulata azért átjön.