Problémamegoldós nap

Winston Wolfe vagyok. Problémákat oldok meg.

Az úgy kezdődött, hogy Nej túl közel ment el a teraszlámpa mellett, emiatt a búrából kitört egy darab. De olyan szerencsétlenül, hogy a gömb aljában lévő peremből is tört ki rész, így a búra már nem maradt meg az oszlop tetején. Ez nem csak azért baj, mert innentől nem világít a lámpa, hanem azért is, mert rettenetesen snassz, ahogy beázás ellen rá van húzva a csonkra egy centrumos szatyor.
Szombaton felkerekedtünk lámpabúrát venni. Égen-földön nem volt.
Internet. Itt találtam egy webboltot, elméletileg volt megfelelő méretű búra, csak éppen azt nem adták meg sehol, hogy mekkora a gömb alján lévő perem átmérője. Így meg nem szeretek rendelni. Kijön a futár (fizikai bolt nincs, nem lehet előtte megnézni a cuccot), ideadja a két dobozt, felmarkolja a zsét, aztán szevasz. Még kipróbálni sem tudom, mert ezerrel szakad az eső. Utána meg futhatok a tíz rongy után, ha nem jó.

Majdnem így is történt. Kijött a futár, átadta a búrákat, elvette a pénzt. Szerencsére éppen nem esett, megkértem, várja már meg, amíg felpróbálom. Nylonszatyor le, búra… hát, nem. Vagy öt centivel szélesebb volt a búra pereme, mint az oszlopé, ahová be kellett volna fogatni. Mondtam is a futárnak, hogy izé, baj van. Bejött, nézegette, aztán nekiálltunk befaragni. A lényeg, hogy valamikor a nyolcvanas években volt egy csomó GMK, akik ilyen vasoszlopokat öntöttek, aztán mindegyik tönkrement és ma már képtelenség ilyen méretű üvegbúrákat kapni. Marad az, hogy az egész oszlopot kell cserélni, vagy hákolni: a műanyag búrákhoz van egy kicsi műanyag illesztőmodul, ezt kell valahogy rávarázsolni a meglévő fém oszlopra. Mázli volt, hogy a hapi nem csak futár volt, hanem szerelő is, aki már egy csomó hasonló esettel találkozott, odaállt és mondta, mit csináljak, időnként megfogott ezt-azt. Az is mázli volt, hogy az oszlop felsö tízcentis részét olyan könnyedén le tudtuk szedni, mintha ma rakták volna fel és egy csepp vizet sem látott volna a csavar. Az illesztéssel már nem volt ilyen mákunk, a fém öntvény belsejéből körbe le kellett reszelni olyan 1 millimétert, de látszott, hogy jó lesz, így érzékeny búcsút vettem a hapsitól és folytattam a barkácsolást. Háát, az az 1 milliméter körbereszelése nem volt akármilyen szívás, különösen, mert csak egy darab háromszögletű reszelőm volt, azzal meg eléggé kihívásos a kör reszelése, de összejött. Illesztőmodul fel, égő be, búra fel, villany be, lámpa világít. Győztünk.
Csakhogy.
A régi búra átlátszó üveg volt. Amit rendeltem, az meg aranyszínű műanyag. Ráadásul a mellette lévő lámpán szintén átlátszó üveg van, és a leszedett közdarab miatt az egyik lámpa immár 10 centivel alacsonyabb is. Búrából kettőt rendeltem (legyen egy tartalékban is), de most átgondoltam a dolgot. Most vannak elől a szerszámok, most van bennem a lendület, inkább le kellene cserélni a másik búrát is és az üveget elrakni tartalékba.
Belevágtam. Pedig ekkor már csak 40 perc volt hátra sötétedésig. Gondoltam, sitty-sutty összedobom. Aha. A felső darabot tartó három hernyócsavarból kettő a nevéhez méltóan viselkedett. Beálltak, mint a gerely. (Ne kérdezd, hogyan áll be egy hernyó gerelyként. Ha nem tudod elképzelni, az a te bajod.) Először az imbiszkulcsot koptatták le kerekre, majd amikor elővettem egy erősebbet, akkor a belső sarkok koptak el a csavarban. Pedig tocsogott az egész wd40-ben. Oké, megfúrom. Van egy ősöreg vezetékes fúróm, kihoztam.

Ennek a fúrónak pontosan tudom az életkorát. Amikor Barna született, nekiálltam összedobni a gyerekszobába egy faházat. Akkor még egy szintén ősöreg orosz fúróm volt, szegény annyira megbízhatatlanul működött, hogy a sokadik szopatása után dühből földhöz vágtam. Orosz fúróhoz méltatlanul egyből darabokra esett, igaz, nem kíméltem. Valószínűleg megtaposni és megrugdosni sem kellett volna. Aztán bepattantam a kocsiba és Ajkán megvettem a legolcsóbb ütvefúrót. Azóta, azaz 21 éve kitartóan fúr a kicsike.

A csavar kifúrása végül azon bukott meg, hogy az utolsó éles fúróhegyem is kicsorbult. A végére maradt az ultimate megoldás, kihoztam egy nagyobbacska kalapácsot meg egy pajszert, majd lefeszegettem azt a dögöt. Kikötöttem a régi foglalatot… aztán ott maradtam. A madzag ugyanis csak öt centivel lógott ki az oszlopból, a közelemben pedig nem volt semmi, amivel rögzíthettem volna. Az előzőnél a hapi megfogta, míg ráraktam az illesztő modult… de most sehol senki. Még a telefonom is két méterre volt, hogy lehívjam Barnát az emeletről. Ha a madzag becsúszik, akkor minőségileg is megváltozik a szerelés, mondhatni, egy nagyságrendet ugrik a szopásfaktor. Végül lábbal magamhoz csalogattam egy csípőfogót (ne tudd meg, mennyit kellett balettozni hozzá), erre valahogy ráhurkoltam a két vezetéket (kicsit imádkoztam, hogy ne legyen bennük áram), aztán felszaladtam a gyerekért. Nyertem, a rögtönzött kötés kitartott. Innentől csak a szokásos reszelés maradt hátra, de ekkor már benne volt a mozdulat a kezemben.

Voilá.

From MiVanVelem

A másik probléma szerencsére szellemi jellegű volt. Mint írtam, sátrat teszteltünk, mivel hamarosan majd kell. Repülővel megyünk, a célországot pedig sátorral járjuk be. A biztonság kedvéért egy utazós fórumban rákérdeztem, fel lehet-e vinni a sátrat kézipoggyászként a gépre? Egy abszolút illetékes személytől azt a meglepő választ kaptam, hogy lehet, de a cöveket nem. Azt elveszik.
Hát, ez kínos. Elsőre azt a tippet kaptam, hogy adjam fel kézipoggyászként. Ez csak ötezer forinttal volt drágább, mint maga a sátor. Mondták azt is, hogy adjam fel csomagként, de ez elég macerás lett volna. (Naponta más kempingben alszunk, azaz egyből ott kellett volna lennie az első kempingben és még visszafelé is fel kellett volna adni valahol, úgy, hogy az utolsó napunk így is elég feszített.) Aztán jött a szerencsés megoldás: átolvastam alaposan az első kemping leírását és rátaláltam egy fontos infóra: a kempingen belül van túrabolt is. Azaz tudok kint venni cöveket, sőt, gázpalackot is. Írtam is a pacáknak, megkérdeztem, hogy van-e cövekjük, esetleg lehet-e cöveket bérelni (hazafelé ne kelljen már kikukáznom a vacsi újakat), aztán ha azt válaszolja, hogy nem, akkor legfeljebb veszek kint valahol 200-as szögeket. Horvátországban már bevált a módszer.

April 22, 2014 at 21:17   Posted in: Hétköznapok  No Comments

A Terminátor Orgona újra száguld

Ömlesztve a húsvéti hétvégéről.

A húsvét hétfőt idén áttettük vasárnapra, mivel lányom hétfőn dolgozott. Nagy reggeli (a nők már napok óta dolgoztak rajta), habzóbor, sonkahegyek, krémek, minden ami szem-szájnak ingere. Balszerencsémre a sonka olyan refluxrohamot indított be, hogy még ma sem merek előrehajolni. Meg túlságosan messze menni a vécétől. Ja, és a fröccsöt is elfelejthettem, amit különösen kertészkedés közben bántam. Naná, miért pont ezt a hétvégét hagytam volna ki? A macskamentákat átültettem a két méter magas betonkávába. (Eredetileg is oda terveztem, de akkor még féltem attól, hogy a macskák beszpídezve leszédülnek róla.) A rózsasort kiegészítettem (plusz három futó, plusz három levendula), és kapott levendulát a kerti út is, meg a garázsbeálló is. A végén még jött egy gigászi fűnyírás, és gyönyörködhettem a kertben.

Nem sokáig, mert indult az esti program: sátorteszt.

From MiVanVelem

Egy kicsit keményebb útra készülünk, ehhez beszereztem egy kétszemélyes, könnyű expedíciós sátrat, meg Nejnek egy három évszakos hálózsákot. A felállításakor volt némi zavar, a három macska – némi óvatos becserkészés után – úgy gondolta, nekik kedveskedtem ezzel a meglepetéssel, emiatt hozzájuk kellett vágnom néha a papucsomat.

Mondjuk a sátorállítás külön megér egy bekezdést. Manuált nem kaptam hozzá. A gyártó weblapján sem volt, de még csak a neten sem. Sőt, a gyártónál gyk. csak félrevezető információt találtam: másik sátor ábráit dobták az enyém oldalára. Hosszas turkálások után egy chilei kereskedőnél bukkantam rá egy olyan robbantott ábrára, mely alapján megértettem a logikát. Annak ellenére, hogy nem is erről a sátorról szólt.

A lehűlés pont modellezte a tervezett túra időjárási körülményeit, szóval a húsvét hétfő – mármint az igazi – fűben aludva talált minket. Érdekes éjszaka volt, a kuvik most nem jött el, viszont valami polgárőr/rendőr autó itt cövekelt le hajnalban és elég sokáig hallgathattam az éjjeli cébézgetésüket. A “gyanús sátor oson a kertek alatt” mondat nem szerepelt benne.

From MiVanVelem

Viszonylag korai ébresztő, reggeli, kávé… majd ledőltem egy kicsit zenét hallgatni a kanapéra.

Légkalapács riasztott fel. Közvetlenül a kerítés mellett. Húsvét hétfőn. Reggel kilenckor.

Először azt hittem, ez is a zene része (illett volna bele), de utána csak kisétáltam. Pizsamában. Nos, útépítőékre most jött rá, hogy kicserélik a tűzcsapot, közvetlenül a kerítésünk mellett. Be is álltak: egy nagy teherautó, egy markoló, egy kisebb teherautó és egy VAN. Körbe a kerítés mellé. Ahol nemrég még ültetgettem. Plusz kábé tíz szaki.
Túl sokat nem tehettem, a tűzcsaphoz a hozzáférést biztosítani kell, csak abban reménykedtem, hogy munka közben vigyáznak a cserjékre. Ez a remény is hamar elszállt, egy kábé másfélszer hatvan centis, másfél méter mély gödröt ástak, a földet pedig csak úgy leszórták mellé. Nézegettem. Ez pont az orgona volt és egy cserszömörce. Nos, itt a lehetőség: ha az orgona a rádobott egy köbméter földet is túléli, akkor tényleg terminátor.
A férfiak dolgoztak, ahogy kell, valahogy kivakarták a régi tűzcsapot, berakták az újat. Volt némi zaj és felfordulás, Nejnek is forgolódnia kellett rendesen, hogy ki tudjon állni kocsival és ki tudjon menni a lezárt utcából. Aztán vége lett, a teraszon ülve elkaptam egy “ezt meg majd dózerold be!” felkiáltást. Gondoltam, odasétálok, megkérem őket, hogy dózerolás helyett inkább lapáttal túrják vissza a földet, ha kell, én is kimegyek segíteni, de ne öljük már meg a cserjéket. Ekkor jött a kellemes meglepetés: a szakik még a munka előtt földlabdával együtt kikapták a két cserjét, félrerakták, majd a föld betúrása után szépen visszaültették mind a kettőt, oda, ahol voltak. Az állam leesett. Mindezt úgy, hogy nem én kértem meg őket. Beszédbe elegyedtünk, megkérdeztem, hogy ugyan már, miért pont húsvét hétfőn kellett kicserélni egy tűzcsapot, mely feltehetőleg hónapok, ha nem évek óta rossz, erre azt mondták, hogy minden nap dolgoznak, volt már olyan, hogy szilveszterkor kellett hasonlót csinálniuk. Ilyen a vezénylésük. Aztán amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűntek.

Az orgona pedig továbbra is betonkeményen áll és növekszik.

April 22, 2014 at 13:05   Posted in: Hétköznapok  5 Comments

Communication breakdown

Végeztem az egyik ügyfélnél, a másik ügyféllel még arrébb volt a talákozóm, elmentem gyorsan bevásárolni a Teszkóba. Éppen a szerzeményt pakoltam befelé a csomagtartóba, amikor megjelent az adekvát kéregető. Mondjuk, ez cifrázta, helyből kérdezőbiztosnak álcázta magát.
- Elnézést uram, lenne egy kérdésem! – integetett.
Ebben a pillanatban kezdett rezegni a zsebemben a telefon, intettem a pacáknak, hogy húzzon el. Sértődötten hátat fordított.
- Szervusz, Zoli! – szóltam bele a telefonba.
A pacák sértődötten emelte fel a kezét: – Nem vagyok Zoli!
- Igen, most éppen ráérek – válaszoltam arra a kérdésre, hogy tudunk-e beszélni.
A kéregető hátán látszott, hogy most tényleg megsértettem.
- Tényleg csak egy kérdés lett volna! – kiáltotta az égbe.
- Nem, semmi különös – szóltam bele a telefonba, arra a kérdésre válaszolva, hogy volt-e valami probléma a délelőtti ügyfélnél.
Ezt már a csóri sem bírta idegekkel, dühösen megpördült. Végre. Ekkor ugyanis meg tudtam mutatni neki, hogy éppen telefonálok. Nézett, aztán nézett… végül leesett neki. Elment.
Befejeztem a telefonbeszélgetést, folytattam a pakolást.
Naná, hogy megint megjelent a kéregető.
- Most, hogy már nem telefonál, tudna rám szánni egy percet?
Az ilyen faszikat a másodperc törtrésze alatt szoktam elküldeni a halál faszára, de valahogy lelkiismeretfurdalásom volt a korábbi szituáció miatt.
- Na, mondja.
Elmondta. A lényeg az volt, hogy vegyek tőle könyvjelzőt. Drágán.
Elküldtem a halál faszára.

April 18, 2014 at 23:50   Posted in: Hétköznapok  No Comments

Zsebenci Klopédia vagy Négykerekű Pakukk Madár?

Ma jött meg az Amazonról az újabb térkép és Lonely Planet. A térképet kiterítettem a kerti asztalra, beöltöztem dupla polárba, borszivar, felvettem az olvasószemüvegemet és egy fejlámpát – és azóta vadul utakat tervezek. Nézhetek ki valahogy.

April 17, 2014 at 20:05   Posted in: Utazás  No Comments

Hogy tényleg mennyire fúj a szél?

A széllökések a padláson simán arrébbdobják egy szektorral a darts nyilakat.

April 17, 2014 at 09:31   Posted in: Hétköznapok  5 Comments

Hogy mennyire fúj a szél?

Annyira, hogy az előbb fújt be egy cseresznyevirág-szirmot a padlásra. Mármint a bezárt ablakkal és lezárt feljáróval bíró padlásra.

April 16, 2014 at 19:57   Posted in: Hétköznapok  No Comments

Gondolatkisérlet

Nézzünk egy ingát. Éppen nyugalomban van. Tízszer ránézünk egymás után, mind a tízszer a nyugvópontján áll. Stabil. Pipa.
Nézzünk egy másik ingát. Leng, mint a veszett fene, többször is áthaladva a nyugvópontján. Erre is ránézünk tízszer és véletlenül pont úgy sikerült ránéznünk, hogy kilencszer a nyugvópont közelében kaptuk el, egyszer viszont a szélső kilengésénél. Stabil? Igen, persze, hiszen az eredmények azt mutatják.
Pedig nem. Ha csak egy szélsőérték is van benne, akkor az inga tulajdonságai miatt tudjuk, hogy hosszú idő kell hozzá, amíg ezt az energiát kilengi magából és megáll középen. Függetlenül attól, hogy a többi mérés mit mutatott.

Mit akarok ezzel mondani? Vedd úgy, mint egy hasonlatot. Teljesen máshogy stabil egy személyiség, aki állandóan stabil és teljesen máshogy egy olyan, aki majdnem állandóan stabil, de néha szélsőséges kitöréseket produkál. Az első az természetes stabilitás, a második csak egy kifelé mutatott. Miközben odabent az inga vadul ing.

April 16, 2014 at 19:46   Posted in: Világmegváltás  No Comments

Fejlődnek a fiúk

A klipbemutató beharangozása

Maga a klip:

 

April 16, 2014 at 08:39   Posted in: Hétköznapok  No Comments

QR

Tablet és mobiltelefon, párhuzamos telepítés.
QR kód olvasó.
Nézzük a store-t. Van egy csomó free, mindegyik reklámmal. Meg vannak fizetősek.

Izé… mi van?

Fizessek reklámnézegetéssel, akkumulátoridővel, sávszélességgel, pénzzel, pusztán azért, hogy utána hozzáférjek a kódolt reklámokhoz is? Hát teljesen megbolondult a világ?

April 15, 2014 at 20:27   Posted in: Hétköznapok  9 Comments

Antal Imre és a Tarhonya

Az előbbi íráshoz szörföltem egy kicsit a jutubon és kincseket találtam.

Antal Imre, Tarhonya… és Sanyi hajjal.

Aztán Antal Imre, Technikai Szünet… és Sanyi még több hajjal.

Végül sok-sok év után Sanyi, immár Antal Imre és haj nélkül.

 

April 14, 2014 at 18:24   Posted in: Műértés  No Comments

Olvasgatok

Kiégéssel küzdő kedves kortársaimnak.

Mi lesz ha nem lesz vége
S 2017-re
Vég nélkül hömpölyög a sorozatod
Körbefonnak a képek
Túl mélyre érnek
Benned, de nélküled élik a holnapot

Rejtőzz, minden hiába
Öltözhetsz álruhába
Már semmi nincsen ami megkísért
Megvereted magad, hogy sírhass
Lecsúszol, hogy verset írhass
Mindent tudsz, anélkül, hogy értenéd

És mikor itt a reggel
Rájössz, hogy nem veszett el
Csak rajtad is valami átok ül
De túl veszélyes az élet
Túl szeszélyes
Aki fél, csak az menekül

Sínek közt nyugat fénye
Nem vonz az alagút vége
A jobb napok
Nincs benned a régi tűz már
Hiába a folyóra néző ablakok

Pál Utcai Fiúk: Sorozat

 

Tele a pálinkásüveg
Pedig nem is vársz vendégeket
De el fog fogyni biztosan
Mint az életed, mint az életed.

És már rajtad van a nagykabátod
Az álom elmúlt, de nem is bánod
Álmok nélkül minden könnyebb
Ami szép volt, azt elfelejtetted.
Kattan a biztonsági zár
Lépted másodpercre jár
Magányodtól kong a gang
Csak a tél elmúlna már.

Tarhonya: Karácsony

 

April 14, 2014 at 18:24   Posted in: Hétköznapok  No Comments

Unter den Linden

Mai termés:

  • Kilenc tő japánbirs ledugva.
  • Újabb nagytakarítás: kialmoltam a hársfák alatt.

Még egy hétvége, és egész csini lesz a környék.

April 13, 2014 at 18:49   Posted in: Hétköznapok  2 Comments

Csengő

Van ugyan hagyományos csengőnk, de a nyomógombja eléggé el van rejtve. Be kell jönni hozzá az udvarra és ezt sokan nem merik meglépni. Ráadásul az előszobában cseng, azt meg nem halljuk meg az emeleten.
Pár évvel ezelőtt szereltem fel rádiós csengőt. Nyomógomb a külső kerítésre, berregő egység a lépcső melletti falra, hogy lent is, fent is hallható legyen.
Működött is, rendesen.
Aztán fél éve meghülyült. Időnként magától becsenget. Eleinte gyerekcsínyre gyanakodtam, de egyszer pont a kertkapu mellett voltam, amikor megszólalt a csengő, a közelben pedig nem volt senki.

Ilyenkor jönnek az elméletek.

  • Kontakt hiba. Nedves, párás időben behúz valami relé, aztán már szól is a csengő.
  • Valahol valami más eszköz is használja ezt a frekvenciát. Mittudomén, a szomszédnak zárlatos a villanyborotvája, aztán időnként pont ezen a frekvencián sül ki.

Ma reggel is, éppen a padláson fogyasztottam a reggeli szivarkávét (cudar, szeles idő tombolt odakint), amikor megszólalt a csengő. Szívem szerint hagytam volna, mégiscsak lerohanni a létrán, aztán plusz egy emelet, nem egyszerű sport, de elég sokmindent rendelek online, na meg a telephelyem is a lakás, az összes hivatal ide küldözgeti a leveleit, szóval menni kell. Létrán le, lépcsőn le. A lépcső alján megálltam. Nagyjából félúton voltam a teraszajtó és a bejárati ajtó között. Jobbra néztem. Mögöttem még szólt a csengő, lehet, hogy valaki tényleg áll az ajtó előtt. Balra néztem. A teraszajtóban, feltapadva az üvegre, ott toszult mind a három macska, szemrehányóan nézve be a lakásba.

Egy újabb elmélet.

April 11, 2014 at 13:55   Posted in: Háziállat  One Comment

Olvasgatok

Ez most különösen aktuális.
Amire nem lehet utasítani és amit nem lehet megvenni

April 10, 2014 at 10:34   Posted in: Hétköznapok  No Comments

Kávé előtt

Hétfő reggel.
Hajnali fél négyes fekvés. Fél nyolcas kelés. Botorkálás a konyhába.
Macskaetetés. Vitaminok.
Kávé fő, pirítós pirul.
Ekkor érkezett meg Nej, üdén, frissen. Mint aki már volt orvosi felülvizsgálaton.
- Azt mondták, egész jól néznek ki a billentyűim, sanszos, hogy a következő vizsgálatra már teljesen rendben lesznek!
- Nem is mondtad, hogy zongora van a lábadban.
- Hülye. Ha ez így megy, hamarosan abbahagyhatom a gyógyszert! Istenem, ha ez lesz, feltépem a parkettát örömömben!
- Nem lehetne esetleg a gazt az udvaron? – dörmögtem az orrom alatt. De meghallotta.

April 10, 2014 at 10:31   Posted in: Hétköznapok  No Comments

Ülő Kutya és a többiek

Írtam, hogy az erdőben néhány fának nevet is adtam.

From MiVanVelem

Ő volt Ülő Kutya. Már nem élt, egy korábbi vihar eltörte, a földben hagyva egy kábé egy méter magas törzset – de a tönk az ösvény szélén bizonyos irányból úgy nézett ki, mintha egy kutya ülne és figyelné az utat. Télen, amikor hó borította, még markánsabban hozta a kutyaszerepet.
A mostani tisztogatást már nem élte túl. (Fagazdálkodás szempontjából rendben van, de nekem akkor is egy ismerősöm volt.)

From MiVanVelem

Nej szokta kérdezni, mi ez a hirtelen megszállottság a kertben? Hogy ennyire odatettem magamat?
Valami hülye időjárásunk van. Nem hogy itt van a tavasz, de egyenesen vágtázik. Nem figyelünk, és már jön is a nyár. Nagyon kevés idő maradt a klasszikus kerti munkákra. (Az ősz pedig esélytelen. A kedvenc évszakom és már így is vetélkednek az időmért a kajak, a túrabakancs és a várostérkép.)
A fenti kép egy illusztráció. Szombaton és vasárnap nyírtam füvet. A kép kedd délben készült. Két nap elég volt annak a lila, apró vadvirágnak, hogy kihasználja a fű meggyengülését és vadul elborítsa az út szélét. Tavasz van… azaz verseny van.

April 9, 2014 at 10:02   Posted in: Hétköznapok  One Comment

Még mindig kert

Kikertészkedem magamat,
A gazokat jól elhajtom,
Majd valaki belémszeret,
Míg túrok az árokparton.

From MiVanVelem

Harmadik hétvége, egyfolytában kertimunkával. Megszeretni ugyan még nem szerettem meg, de már elégedettséggel tölt el, hogy a terület, ami rám van bízva, megfelelően néz ki. Na jó, néhol már szépen is.

From MiVanVelem
From MiVanVelem
From MiVanVelem
From MiVanVelem

Mondjuk, pont ezekhez a fákhoz és cserjékhez van a legkevesebb közöm, a szomszéd cseresznyefája mellett eltörpül a miénk, a japánbirset még az előző tulajdonos ültette, a régi játszóteret meg valami kertészet kezeli.

From MiVanVelem

A vérszilva viszont már saját, igaz, az aranyeső már itt volt.

From MiVanVelem

Ez pedig egy reményteli projekt a betonfal eltüntetésére. Előtérben egy laposan terjeszkedő cserje (nem tudom a nevét, az udvaron találtam, tőről ültettem ki), mögötte egy jól sikerült torzsás ecetfa, mely egyszer csak be fog indulni, mögötte pedig egy virágzó japánbirs, mely reményeim szerint akkora lesz, mint amekkora a kertben van. Hacsak addig nem építenek utat a helyére. A lényeg, hogy mindegyik megragadt (japánbirsből valójában kettő is az ötből), immár csak ápolgatni kell.

From MiVanVelem

- Ez a gyökér meg micsoda? – kérdezhetnéd. Javaslom, vigyázz vele. Ez a Terminátor. Az utóbbi két évben kétszer is kinyírtam, mégis visszajött. Másodjára már semmi nem maradt belőle a föld felett, aztán tavasszal csak annyit hallottam a mélyből, hogy “I’ll be back!” – és már dugta is ki a fejét. Az elpusztíthatatlan orgona.

Érdekelnek a cserszömörcék? Látogassál meg. Eredetileg volt 3 bokor, az előző héten elültettem még hármat, ma pedig még hatot. Egy tucat. Van közöttük sárga, vörös, lila és arany színű. Mindegyik más formára nő, mások a színeik, sőt, mindegyik máskor vált színt. De nem ezek miatt szeretem. A cserszömörce az egyik legigénytelenebb növény, a laza, köves-sóderes talajt kedveli, szereti a tűző napot. Azt írják róla, hogy minél rosszabb a talaj, annál szebben virágzik. Az eddigi három olyanokat szokott virágozni, hogy május végén fotósexpedíciókat szoktak vezetni a kerítésünkhöz. Ha beindul mind a tizenkettő, akkor még a Tripadvisor-ra is felkerülünk.

From MiVanVelem

Ez egy macska. Heverészik. A mocskos dög.
Idén úgy döntöttem, hogy én leszek a macskák jóságos istene. A hátsó kerítés mellé elültetek négy bokor macskamentát, a rózsák közé. A macskamenta olyasmi a macskáknak, mint nekünk a kannabiszos csokoládé, ha elrágcsálják, boldogsághormont termel. Elültettem. Négy tövet. Ez a dög meg ott hevrészett mellettem az árnyékban és a füle botját sem mozdította. Talán majd a többiek. Dóra kihozta Gizit és beledugta a fejét a mentabokorba. A macsek szégyenlősen pislogott, majd zavartan legelni kezdett. Füvet. A macskamenta mellett. Picúr még hátravan, de az öreghölgy ma még az orrát sem dugta ki a szabadba. A végén az lesz, hogy pont a mi macskáinkat nem fogják érdekelni a bokrok, ellenben a környék összes kandúrja ide fog járni belőni magát.

April 6, 2014 at 17:20   Posted in: Hétköznapok  8 Comments

Bio

Lehet, hogy megoldódik az előkerti földdarab sorsa. Előző hétvégén ugye fölástam, fölkapáltam, gyökérmentesítettem, majd nekiálltam törni a fejemet, mi legyen a sorsa.
A héten a környék macskái köszönték szépen és teleszarták.
Végülis, ez is egy megoldás. Hogy abban növény nem fog megteremni, az biztos.

April 4, 2014 at 10:25   Posted in: Háziállat  One Comment

Ez a kemény

Nagyon nehezen aludtam el az éjjel. Folyamatosan azon pörgött az agyam, hogyan telepítem majd újra a szervízből visszatérő S2-esemet, illetve ezzel párhuzamosan hogyan rendezkedem be a tableten. (Nyilván egy csomó funkció átmegy az utóbbira, spórolandó a telefon akkumulátorával.) Aztán amikor nagy nehezen elaludtam, jött egy borzalmas rémálom, valami havas terepen, tele megfagyott hullákkal. Egy ideig csak néztem a plafont, aztán óvatosan visszaaludtam… és szerencsére már jó témára váltott az agyam. Az egyes szivarméretek, illetve kategóriák közötti átválthatóságról álmodtam.

April 2, 2014 at 20:01   Posted in: Hétköznapok  7 Comments

Vásárolok

Erről igazából nem lenne szabad semmit sem írnom… ha nem élnénk ilyen izgalmas országban.

Említettem, hogy a barcelonai utazáson a netbook csúfosan leszerepelt. Egyszerűen nem értem, mi történt vele. Frissen telepítettem az oprendszert (a patcheket már kabátban toltam fel, annyira közel volt az indulás), ennek ellenére használhatatlanná vált odakint. Nem működött a google maps, a google earth-től kékhalált dobott, a böngészés pedig általában is használhatatlanul lassú volt. Ha nem lett volna kint Nej hős tabletje és az én hős Lumia 520-asom, elég necces lett volna az utolsó két nap. Az egész különösen azért érthetetlen, mert mielőtt megvettem volna a laptopomat, ez volt a fő gépem és simán használtam is. Oké, lassú volt, de én sem kapkodtam. Egy komplett cég informatikai rendszerét telepítettem fel róla és konfiguráltam be. 500 oldalas könyveket írtam és editáltam rajta, egy csomó képpel. Működött. Most meg nem.
Gondolkodtam még egy Ubuntu telepítésen, de azzal úgy tudom nem igazán működik a T-home usb stick-es mobilinternete. Márpedig egy csavargós gépnél az fontos.
Maradt a tablet. Bármennyire is idegenkedek tőle.

Csütörtökön jutottam egy kis levegőhöz, nekiálltam keresni. Siker. Találtam egyet, mely mindent tudott, amire szükségem volt. Apróság, de még a színe is rendben volt. (Nem szeretem a feketét. Már a Nokia telcsim is citromsárga.) Árban is oké volt. (Max 100e nettó.) Ráadásul a kereskedő cég is benne volt abban a három láncban, akiktől szívesen vásárolok. Jó. Még megvárom a hétvégét, akkor jön Nej haza, hozza a tabletjét, meg tudom hajtani, hogy minden területen megfelelő lesz-e. Mármint a tablet.
Pénteken megkaptam, éjjel tesztelgettem, szombat reggel pedig leültem rendelni.
Volna.
Az elmentett linkre hibaüzenet jött. Beléptem a főkapun, elmentem a tabletekhez, már nem volt egy darab sem a kinézett tipusból. Még feketében sem. Benéztem a másik két lánchoz, ott sem. Az egész országból – beleértve a nagykereket is – kifogyott.
Sóhaj. Ezt utálom, de ilyenkor már nincs más. (Lányom laptopja is így jött össze.) Árgép, olcsobbat.hu és társai. Hátha lesz valahol egy sufnibolt, ahol még van a polcon.

Ez a pokolnak valami olyan bugyra, ahová nem kívánom senkinek, hogy lemerüljön. Ránézésre olcsó ár és ha szerencséd van, egyből rájössz, hol akarnak átvágni. Mert abban ne is reménykedj, hogy nem akarnak.
Találtam két céget. Az egyiknél egyszer már vásároltam (valamelyik gyereknek egy mobilt), akkor rendben mentek a dolgok. Most kiválasztottam a tabletet, rakom a kosárba… erre egy zavarbaejtő kérdés: milyen konstrukcióban kérem? A legolcsóbbhoz csak 1 év gari járt, viszont várni kellett rá három hetet. A másik kettőhöz 1+2 év. Aztán… nézegettem, de a maradék kettő konstrukció tartalma csontra megegyezett. Igaz, a harmadik mellé oda volt írva, hogy áfás ár, de nehogy már a másik kettő ne legyen az, ráadásul nem is stimmelt a matek. (A középső ár megszorozva az áfával jóval nagyobb számot hozott ki, mint a harmadik konstrukció.) Oké, telefon. Wtf? Nos, a plusz két év már nem igazi garancia, csak szoftvergarancia, bármit is jelentsen. A középső árban pedig benne van ugyan az áfa, de nem adnak hozzá áfás számlát. Ekkor azért gúvadt a szemem. Most nem akarok értekezni arról, mekkora nonszensz önmagában is az áfás számla, legalábbis Magyarországon kívülről nézve. De egyszer korábban már belefutottam hasonlóba ebben a körben, akkor azzal magyarázták meg az eljárást, hogy vannak bontott dobozos cuccok, melyeket _valahonnan_ beszereztek, ezeket nem merik áfás számlával eladni, ezért olcsóbbak, mint az áfás számlásak. Gyorsan elköszöntem. Skip. Maradt egy üzlet, ismeretlen ugyan, de ránézésre minden rendben, semmi trükk, plusz lehet paypal-lel fizetni, extra piros pont. Igaz, a gari csak egy év, ráadásul a fehér színű tabletről menetközben derült ki, hogy mégsincs a raktárban, de ekkor már azt mondtam, rohadjon meg, jöhet a sötétszürke is. Végső összesítés… aztán nini, mi ez az ötezer forintos tétel a számlában? A paypal fizetés költsége. Gyorsan visszapörgettem, végigolvastam az összes howto-t, gyk az egész weblapot, de előre sehol sem említették, hogy ilyesmi bizony lesz. Fulladjatok meg. Akkor már inkább kiveszem a bankból, az első 150e úgyis díjmentes. (Tudom, hogy ebben a körben természetes, hogy ha bankkártyával szeretnél fizetni, akkor extra költséget számolnak fel. De ez max 2% szokott lenni. Nem öt.)

És most így állunk. Összességében tízezerrel olcsóbban kaptam meg, mintha a bejáratott, megbízható üzletben vettem volna meg… de nekem ennyit bőven megért volna a nyugalom. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a nyomozással elment két óra, a kert pedig már türelmetlenül várta, hogy kapával, kaszával nekiessek.

ps#1
Az egészben az a legszarabb, hogy elvették a kedvemet. Péntek éjjel már teljesen fel voltam spannolva, hogy legkésőbb kedden már itt lesz a kezemben, szép lesz, okos lesz, mint a gazdája, aztán nyomogathatom. Erre most küzdhettem érte, hogy legyen, aztán így is az általam meglehetősen utált színben lesz és végig izgulhatok, hogy ne legyen semmi baja, mert a fene tudja, hogyan fogja kezelni a sufnibété a garanciát. Tudom, hogy magyar gazdaság, meg fellendülés, de azért várom már, hogy bejöjjön az Amazon és rendet vágjon ebben a katyvaszban.

ps#2
Csak szólok. Ebben a körben természetes, hogy ha valami új, azaz gyárilag bontatlan, akkor bele kell írják a termék nevébe, hogy ‘új’. Azaz ha ez nincs benne, akkor simán lehet használt is. Jó, mi? Nem éppen azt kellene külön jelezni, hogy használt?

ps#3
Hogy ne csak a kis ügyeskedő boltokat ekézzem. A tablet, melyet kinéztem magamnak egy 2013-ban piacra dobott jószág. 2 GB RAM, 16 GB tárterület (+microSD hely), négymagos proci, 1280*800-as képernyő. Nekem tökéletesen megfelel. Tudod miért nem lehet kapni a ‘kedvenc’ boltjaimban? (És nem úgy nem lehet kapni, hogy majd megrendelik, ha kell, nem, teljesen le is álltak a forgalmazásával. Ezt az egyik volt olyan korrekt, külön jelezte, a másik kettőnél egyszerűen csak törölték.) Azért, mert a gyártó piacra dobott egy 2014 Edition változatot, mely minden területen egy picit jobb (3 GB RAM, két darab négymagos proci, nagyobb képernyő) – csak éppen 30-40e forinttal drágább. Ennyi. Vedd meg a drágábbat. Vagy kapd be.

April 1, 2014 at 19:27   Posted in: Hétköznapok  24 Comments